Bemutatok!

A nevem Deák István. 1982 június 30.-án születtem a rák jegyében. A 
hely, ahová világra jöttem determinált arra, aki vagyok. Salgótarján.
Ott születtem. És amíg világ a világ büszke salgótarjáni leszek bárhol
is éljek. Egy ideje már Budapest szmogja marja a tüdőm és ki tudja 
hová vet még az élet, de ha kérdezik, én "kismoszkvából" érkeztem, 
ahol egykor az ikertornyok büszke árnya alatt hűsölt a szocializmus. 
Én már kimaradtam a nagy világmegváltásból, nem kellett harcolnom az 
elnyomás ellen, sem az elnyomás mellett. Engem egy olyan történetbe 
írtak, ahol az emberek már nem tudták hová tartoznak, és még nem 
tudták hová tartanak. A stabilitás hiánya. Ez az ami végigkíséri 
életemet és talán ez a trágya az, amin a versek kizöldültek. A 
folyamatos útkeresés. Keresgélés. Voltam már versmondó, kórista, 
fuvolista, néptáncos, kosárlabdázó. Próbáltam zoológiát, állatorvosit, 
kertészmérnökit, pszichológiát. Dolgoztam banki ügyintézőként, 
raktárosként, szabóként, segédmunkásként, értékesítőként, festőként. 
Gitároztam kis és nagy plénum előtt, próbáltam zenekart, volt hosszú
hajam 3-szor és voltam kopasz sokszor. 
Hívtak már Istvánnak, Istvánkának, Pistinek, Pityunak, Stefinek, 
Pityernek, Pityerszernek, Szernek, Pityesznek, valamint Mihálynak és 
Ferencnek is!

Most ezen a honlapon próbálom kiélni hosszú időre altatott 
kreativitásom kisebb nagyobb sikerrel. 

Ehhez és más egyebekhez is minden jót kívánok magamnak! 

Csók a gigámra: 

pityke

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük