A nevem Deák István. 1982 június 30.-án születtem a rák jegyében. A hely, ahová világra jöttem determinált arra, aki vagyok. Salgótarján. Ott születtem. És amíg világ a világ büszke salgótarjáni leszek bárhol is éljek. Egy ideje már Budapest szmogja marja a tüdőm és ki tudja hová vet még az élet, de ha kérdezik, én "kismoszkvából" érkeztem, ahol egykor az ikertornyok büszke árnya alatt hűsölt a szocializmus. Én már kimaradtam a nagy világmegváltásból, nem kellett harcolnom az elnyomás ellen, sem az elnyomás mellett. Engem egy olyan történetbe írtak, ahol az emberek már nem tudták hová tartoznak, és még nem tudták hová tartanak. A stabilitás hiánya. Ez az ami végigkíséri életemet és talán ez a trágya az, amin a versek kizöldültek. A folyamatos útkeresés. Keresgélés. Voltam már versmondó, kórista, fuvolista, néptáncos, kosárlabdázó. Próbáltam zoológiát, állatorvosit, kertészmérnökit, pszichológiát. Dolgoztam banki ügyintézőként, raktárosként, szabóként, segédmunkásként, értékesítőként, festőként. Gitároztam kis és nagy plénum előtt, próbáltam zenekart, volt hosszú hajam 3-szor és voltam kopasz sokszor. Hívtak már Istvánnak, Istvánkának, Pistinek, Pityunak, Stefinek, Pityernek, Pityerszernek, Szernek, Pityesznek, valamint Mihálynak és Ferencnek is! Most ezen a honlapon próbálom kiélni hosszú időre altatott kreativitásom kisebb nagyobb sikerrel. Ehhez és más egyebekhez is minden jót kívánok magamnak! Csók a gigámra: pityke