Beszél a tanár
Előttem állva
Selejt
Szunnyadó elmém
Tudástól elzárva 
Felejt.

Látja, hogy alszom,
Elmondja kétszer
Tényleg
Tovavész tudatom
-Hiába kényszer-
Végleg.

Tudom, majd később
Hiánylom e szókat 
Talán,
De nem jön át semmi
Koponyám kókadt
Falán.

Érzem, hogy ezzel
Elszáll a jövőm 
Messze,
Nem tudom, kiút
Jövőbe szökőn
Lesz-e.

Hiába minden,
Segíteni túl
Nehéz,
Ha a felejtés egyszer
Felém megindul
S benéz.

Bezár a sötét,
S nem is lesz innen
Nyitás.
Magamra maradok
Örökre, ez nem
Vitás.