Le Brutal



A kezedet levágom egy kibaszott hosszú fűrésszel,
Nem fogod megérteni, nem fogod felfogni ésszel,
Hogy milyen érzés lesz, amikor vasvillával a hasadba szúrok,
Mert olyan forró lesz a gatyádon a vér, mint a szurok.
A lüktető ánuszodon keresztül a beleidet majd kihúzom,
S egy higanyos baseball ütővel a járomcsontodat kettézúzom.
Csak akkor fogsz rádöbbeni, hogy ez a stílus nem barokk,
Mikor nagy, ballisztikus ívben a szemhéjadra szarok.
És ha akarod, akár a nyakad köré is tekerhetem a gerincedet,
És egy szájbabaszott dugóhúzóval ejtek a televert testeden sebet.
Ha már véres a nyálad, és eltört a vállad, jégcsapot szúrok a szádba,
Ezer fokon edzett acél sínpárt dugok fel a picsádba.
S ha még ez sem elég, a tested elég, jöhet a benzines kanna,
Rád borítok vagy száz kiló vasat, de legyen inkább egy tonna.
És majd ezt a kibaszott tested kibaszom a kibaszott szeméttelepre,
Hogy az egész kibaszott várost elárassza a kibaszott lepra.

Szilveszter 2

Kevert az asztalon,
Megittam vagy másfél mázsát,
Leverten azt tolom,
Idehánytam egy furcsa kását.
Húgyfolt a combomon. Furcsán néznek rám a srácok.
Cinkos énem előbukkant,
Seggemből a szar kikukkant.

Véres a két szemem,
Hallok valami furcsa hangot.
Csak alig észlelem,
Gyomrom már régóta pangott.
Okádni volna jó, a bensőm szénné éget.
Olyan, mint egy izzó katlan,
Szájszagom leírhatatlan.

A belem émelyeg,
Táncba hív egy belső kényszer,
Lábam csak tévelyeg,
El is zavartak mind a kétszer,
De föl nem adhatom, és újra visszatérek,
Áll a faszom, mint egy oszlop,
Halálom után sem foszlok.

Kevert az asztalon,
Üresen kong minden korsó.
Pistit vigasztalom,
Olyan, mint a falra hányt borsó.
Szilveszter éjszaka, örülök, hogy elvállaltuk.
Semmi sem az, aminek látszik
Lifi és Joye a Mraktöccsel játszik.

Szánom az életem,
Megint egyedül ébredtem fel,
Rajtam a két kezem,
A gatyámban fél deci tejfel.
Vár rám egy remeg nap, a tegnap este teljes káosz.
Nem tudom, hogy merre járok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Pezsgő az asztalon,
Most még nem kívánom,
De megtapasztalom,
Aztán majd jól kihányom.
Utolsó éjszaka, koccintsunk most együtt erre!
Nem tudom, hogy merre járok,
Boldog Új Évet Kívánok!

EFOTT




A peronon állva még minden ki szalad,
Az idő velem megáll.
Csuklómon piszkos, megfáradt szalag,
Egy hétre szóló medál.

Rajtam kívül csak néhányan állnak itt,
Hiába tartoztunk egy pár napig
Valahová, ahol mások is akartak
Hányni a sörtől és örülni a partnak.

A széplány a koncertre kisfröccsöt vesz
És márciusra talán már kürtős is lesz,
Zenére, lassan hömpölyög a tömeg,
Nézem a korsóm a sör hogy tölti meg.

És várunk valami csodára, hátha
A hátizsákos lányokat látva,
Érezhetjük még pár percen át,
A végig élt napok hangulatát.

Cosmopolitan



Már a nap is lemenőben,
Benne vagyok épp egy nőben
Talán.
Már nem is értem, miért kértem,
Hogy feküdjön az ágyba most
Alám.

Nem érzem magam túl erősnek,
A szoba sem tűnik ismerősnek
Már.
S máris előttem térdepel,
De még a számát se kértem el,
Milyen kár.

Lassan sötétedik az emlék,
Oh, bárcsak józanabb lennék!
Nincsen neve, hol van az arca?
Remélem, hogy ő is akarta.

Reggel, amikor felkelek,
És a hányásom szétpereg,
Hagyom.
Magamra húzom a ruhámat,
Büdösnek érzem a pofámat
Nagyon.

Nem hagyok üzenetet sem,
Nyitom az ajtót megreccsen
Kicsit.
Lehet, hogy ez így nem helyes,
De nem is tudom, hogy mit kerestem
Itt.

Megszokott másnapos kábulat,
Ismerős ez a hangulat.
Elgázol egy tehervagon,
Még jó, hogy elhintettem a magom.

Széttrancsíroz a sok kerék,
Lábak, karok és herék
Szabadon.
Nem hasonlítok magamra,
Felvágott ezer darabra
A vagon.

Régi csibészek nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.
Régi csibészek nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.

Szilveszter



Az utolsó perceket töltsük együtt el!
Már megint egy kibaszott jeles nap gyütt el.
Sajnos virsli az abrakom,
Darabos hányás az ablakon,
Szép ez a nap, Érezd jól magad!

Durrog a petárda odakint a hóban,
Letépi a kezedet, de én azt mondom, jól van.
Pukkan a pezsgő, fröccsen a hab,
A WC mellett egy szardarab,
Itt van velünk Rambo, most jött ki a valagambó’.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Még ittam volna, de nem maradt több sör,
Ígérem, ma este nem játszunk többször.
Hogy kerül a falra a lábnyomom?
Hát úgy kerül oda, hogy rányomom.
Rezeg a sok könyök, szakadnak a függönyök.

Csillagos az este és mindenki szép,
Dühöng a hangfal, táncol már a nép.
Ádika sápadtan bandukol,
Orrában egy nagy tubus technokol.
Pályája körkörös, arca már vérvörös.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Ez az évnek az utolsó napja,
Ezt a rossz dalt, most mindenki kapja.
Ne legyen már zavargás köztetek,
Felejtsétek el, ha összevesztetek.
Amíg nincs holnap, nekünk nem parancsolnak.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Táncol a pezsgőspohár,
Gyere, koccints már!

Kisbalaton



A sötétség már a tó vizéhez ért,
Teste melegen hullott ránk, ezért
Ott ültünk mi boldogan, kamaszon
Az elszürkülő, részeges teraszon.

Párás asztalon bódultan üvegek,
A hálózsákok rejtelmes üregek.
Rám mosolygott egyikük szépen,
Alkohol színű pohár kezében.

S csodát remélve őrülni látnak
A kert végében megbúvó sátrak.
Ennyi most épp elég,
De sokáig tart-e még?

A part minden évben ugyanaz maradt,
A törölközőkön, a fa lombja alatt.
Dörgött a csúszda, s a suhanó testek
Nagy csobbanásokat kiáltva estek.

Egymás mellett napoznak a lányok,
S én meztelen lábbal közöttük járok.
Játszottunk és a vízparton végül
A nyirkos homokból várkastély épül.

S a borforgatag elnyelve minket
Felidézte az emlékeinket.
Reméltük, így marad,
De a hét gyorsan elszalad.

Ülök a parton, kíséri hangom
Gitáron két kezem.
Ülök a csendben, dallama cseng benn
És kitárom két kezem.

Ülök a parton, kíséri hangom
Gitáron két kezem.
Ülök a csendben, dallama cseng benn
És kitárom két kezem.

A hajnali fény már a tó vizéhez ér,
Még néhány óra és valami véget ér.
A zárban a kulcs lassan körbefordul,
S a kertkapu is halkan megnyikordul.

Mindenki tudja jól,
Inkább egy szót se szólj!

Ülök a parton, kíséri hangom
Gitáron két kezem.
Ülök a csendben, dallama cseng benn
És kitárom két kezem.

Ülök a parton, kíséri hangom
Gitáron két kezem.
Ülök a csendben, dallama cseng benn
És kitárom két kezem.

Karácsony

Kis Karácsony, nagy talány,
Ahány hülye, annyi hány.
Disznó ugrik a böllérre,
Nem eresztjük a dalt bő lére.
Világíthat ma szikra,
Hull a hó a macikra.

Ünnepi a hangulatom,
Szemgödrödet vakargatom.
Karácsonyfa, ajándék,
Kutyafasza, meg játék,
S még gettó szélén néma csend ül,
Meleg házban dallam csendül.

Feleségem kordbársony,
Végre itt a Karácsony,
Vigadozzon mindenki,
Aki nem, az menjen ki!

Kacarászunk egyre-sorra,
Hubertust a forralt borra.
Karácsonyfa messze hangzó,
Gübbedt angyal, szép harangszó.
Veszekedés, Karácsony,
Műfogsor a kalácson.

Cirkulál egy tespedt szúnyog,
E felett most szemet hunyok.
Köszönöm, hogy drót a falon,
A mákos bejglit pofánfalom.
Kávéfőző, luftballon,
Értelmetlen ez a dalom.

Feleségem kordbársony,
Végre itt a Karácsony,
Vigadozzon mindenki,
Aki nem, az menjen ki!

A hideg maga kint figyel,
Vezetett egy égi jel.
Hoztam tömjént hat marékkal,
Jóba’ vagyok Mariékkal.
Kalibrál a szemfenekem,
Ajándékot adsz-e nekem?

Feleségem kordbársony,
Végre itt a Karácsony,
Vigadozzon mindenki,
Aki nem, az menjen ki!
Vigadozzon mindenki,
Aki nem, az menjen ki!

Fingom





Fingom szagától bűzlik az utca,
Kiszabadult belemnek összes cucca.
Rá lehetne könyökölni már,
Olyan büdös, hogy szilárdan áll.
Majd szétszakadt a lukam miatta,
Gyomrom az összes gázát kiadta.

Úgy recsegett a picsám, mint a tűz,
Viharként áradt ki belőle a bűz.
A házak falát is széjjelmarta,
Az is szagolta, aki nem akarta.
S nincsen róla csak egy biztos adat,
Hogy szénné égetné az orrlyukadat.

A szádba is fingok, ha akarom,
Ezzel a torkodat is vakarom.
Bemegy fölül, kijön alul,
Ez egy olyan fing, hogy holtig tanul.

Mert nekem intelligens fingom van.
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
IQ-ja vagy százhatvan
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
Gondolkozik helyettem,
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
Ha a babfőzeléket megettem.

Ha én fingok, nem szégyellem magam,
Sőt büszkén mutatom, mit tud valagam.
És azokat magasról leszarom,
Akik szerint túl hangos a farom.
En akkor fingok, amikor akarok,
Csak attól félek, hogy egyszer beszarok.

A szádba is fingok, ha akarom,
Ezzel a torkodat is vakarom.
Bemegy fölül, kijön alul,
Ez egy olyan fing, hogy holtig tanul.

Mert nekem intelligens fingom van.
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
IQ-ja vagy százhatvan
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
Gondolkozik helyettem,
Dam-da-ram-da-ram-da-ra-ram.
Ha a babfőzeléket megettem.

Holdas

Intro: 
Ha leszáll a sűrű est,
Felvillan egy égitest.
Komoran néz, szürkén lángol,
Vonzó fénye rád lel bárhol.

Éber az álmom, a szemem nyitva,
Kevéssel múlott csak éjfél titka.
Köd lepi be a sűrű tájat,
Jelen van minden, ami csak fájhat.
Szabadulni vágyik a lélek,
Zavar az élet, amiben élek.

Nyitva az ablak, csábít az éjjel,
Csendes közönyöm szakítja széjjel.
Csak szörnyű magányt ne kéne vinnem,
Ha egyedül akarok elmenni innen.

Mégis hív a végtelen,
Én fenn leszek a Holdon, míg te lenn.

Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?
Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?

Elregélem, amit látok:
Régi ingek, zöld kabátok.
Innen föntről lenézve rátok,
Hull reátok egy szörnyű átok.
Ettől majd megtanuljátok,
Alapállásban álljon a szátok!

S ha felnézne rám a földi pórnép,
Egy lapát homokot a szemükbe szórnék.
Kellemetlen lenne, tudom,
De bűneiket már nagyon unom.

S a Hold is várja már talán,
Hogy ott legyek az oldalán.

Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?
Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?

Outro:
Ez az álmom értelmetlen, hiszen
Itt állunk a Holdon ketten.
Még kéne néhány oldalborda,
Hogy nagyobb lehessen ez a csorda.

Balaton

Kurva meleg van, s ez már fáraszt,
Kérdezek, és nem várok választ.
Félmeztelen arcunk már álmos,
De a pörgés csak nekünk áll most.

Aki nem jött ide most velünk, így járt,
Felbőszítjük a kalauzt mindjárt,
A sok csomagok a nyakunkba hullnak,
Nem tesz jót ez a gitáron a húrnak.

Megbuggyan a tej a csomagomban,
Ülnek vagy harmincan a vagonban.
Oldalra nézek, s felettébb látom,
Egyként mosolyog összes barátom.

Süvöltve tűz fölöttünk az ég,
Ennyi barmot nem láttam még.

Hogy megérkezzünk, alig várom
Elsuhan mellettünk egy várrom.
Ne legyen rossz gondolat,
Tedd félre a gondodat!

Ablakra dőlök, szépek a lányok,
A vonat alatt kúsznak a vasvágányok.
Rángat a mozdony, mert jönnek a vermek,
Ha rád ömlik a kóla, kérlek, ne verj meg.

Érdekes a hangunk az erős szélben,
Még együtt vagyunk, nem vagyunk veszélyben
Érzem a ritmus, nem számít semmi,
Kicsi a rakás, mert jó most itt lenni.

Táskák között túrnak az öklök,
Az aluljáróban fociznak az ökrök,
Sípol a fickó, beszállni kéne,
Jó volt ez eddig, akkor meg mé’ ne?

Mehetnék végül emberek nélkül,
De náluk nélkül a lábam bekékül.

Nincs már messze Kerepestarcsa,
Hosszú bajusszal fityeg a harcsa.
Csípi a víz, ha lábadon sebhely,
Borra tej: te hülye seggfej.

Pocsolyába fekszem, sok ott a retek,
A kertben lettem tengeri beteg.
Sisakos fejünket locsolták slagból,
Szétcsúszott testünk után egy nagy gól.

Összedőlt a homokváros,
Csak a vízzel volt határos,
Sötét vízben fagytunk össze,
Mosogatni megyek, jössz-e?

Meghallgattunk sok jó zenét,
DJ Bobó ismét befért.

Találkozunk jövő nyáron, ősz előtt,
És örülünk, mint a vadász, ki őzre lőtt!