Cím nélkül

Kék üvegfigurák

Csalános rétek

Arcomon szétkenve

Forró viaszréteg.

Kilesett titkok,

Nem rejtett Titkok.

 

Félénken engedem

magam alá.

Korai volt a félelem a,

Hisz a meleg átható

Érzete feledtet minden

Fájdalmat és hideget.

 

Csak ülök tovább

Élvezem az egyre hűlő csodát

Most már azt sem tudom

Micsodát!

Végül fanyalogva ülök

Önnön „vízéletemben”.

 

Én-tudatom gátlástalanul

Tör előre,

Míg végül ráébredek.

S csak ülök ott mosolyra húzott szájjal

Én, aki szebb és okosabb

Voltam Mindenkinél

Akit senki le nem győzhet!

 

Lassan elsüllyedek

a gőzölgő lében.

Nem lennék a saját bőrében!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük