Sokan észrevétlen Szomorodnak el, Sokan várnának Tovább is ha kell. Sokan váratlanul Állnak tovább Sokan türelemmel Óvják a csodát! Sokan rohannak Haláluk elé Sokan megállnak Arccal a nap felé. És néhányan Karjuk kitárva forognak Esőkben láthatatlanul Mozognak, Mezőkön hevernek Ruhátlanul és Szobákban gyilkolnak Ártatlanul. És vagyok én, Ki gyilkolni gyáva Beleolvadok A szobák falába. Nem forgok mezőkön Mezítelen csak Vaskos takarókban Félig éberen. Hiányzik álmaim Puhasága, Az álom A lélek ifjúsága.