Milyen?

Keserű vagyok, mint az epém,
és édes, mint a térdkalácsom.
Krémes vagyok, mint az agyvelőm
és kemény, mint a fogzománcom.
Száraz vagyok, mint a tenyerem,
és nedves, mint az orrom, ha hideg.
Egyszerű vagyok, mint egy tüsszentés,
és bonyolult vagyok, mint az ideg.
Tiszta vagyok, mint a szemgolyóm,
és  mocskos, mint a talpam nyáron.
Kettő vagyok, mint a kezeim,
és vagyok, mint a kívánságom három.
Gonosz vagyok, mint a tekintetem,
és kedves, mint mosoly a szám szegletében.
Szelíd vagyok, mint a fülcimpám,
és félelmetes, mint csomó a herémben.
Illatos vagyok, mint lefekvés előtt,
és orrfacsaró egy munkás nap végén.
Szomorú vagyok, ha egyedül ébredek,
és boldog, ha csók olvad szét ajkaim szélén.
Kevés vagyok, mikor többnek kéne lennem,
és sok, mikor a kevés is elég.
Egész vagyok, ha kiegészítesz,
s csak rész vagyok, ha elveszed lelked felét.
Szép vagyok mindig, ha anyám szemével,
és rútul bámul vissza a torz tükör.
Tökéletlen vagyok, ha túl sokat vársz el,
de néha tökéletes, mint a kör.
Zsivány vagyok, ha engedi a játék,
és komoly vagyok, mikor nincs kegyelem.
Pontos vagyok, ha nem látom az órát,
de kések, ha a mutatót figyelem.
Durva vagyok, mint sokszor, ha részegen
gyöngéd vagyok, mint mikor csak ketten.
Vidáman nézek a visszfényre a tóban,
és néha verset írok csüggedten.

Időtlen időkig sorolhatnám,
de végül úgyis te döntesz melyik vagyok.
Döntésedhez, ha akarod
egy életnyi időt hagyok.

30 év alatt

/házassági évfordulóra/

Volt kéz a kézben,
Kéz a vállon,
Kéz a zsebben,
Kéz a szájon.
Sok minden elszaladt
A 30 év alatt.

Sokan nem értik,
Amikor mesélek,
Hogy én még mindig
Szép családban élek,
Mert máshol elszakadt
A 30 év alatt.

Ezért büszke vagyok,
Hogy Veletek lehetek,
És Veletek együtt ünnepelhetek.
Boldog vagyok,
Hogy megmaradt
A 30 év alatt.

Azóta kislányból anya lett,
Istvánkából István,
És még mennyi szép dolog a 30 éves listán.
Volt, hogy mögé bújtunk,
De végül megmásztuk a falat
A 30 év alatt.

De 30 év lehet ide vagy oda
Most itt ülünk együtt
S ez maga a csoda.
Gratulálok hát, és a pohárért nyúlva,
Kívánom, hogy így üljünk, és még többen
Újabb 30 év múlva.

Honnan Hová!

/egy fa alatt/

Erőteljes fatörzs: létra vagy fegyver?
Ágas bogas fa, megmászlak egyszer.
Erős vagyok, de csak lépésről lépésre.
Kezdjük az alapoknál, még nem vagyok elkésve.

Magasztos, masszív erő, szilárd akarat
Akarod-e e még, hogy megmásszalak?
S ha följutok mi vár rám? Töviserdő?
Megszúrhat, vérezhet, nem leszek kesergő.

Ég és föld között te vagy a szárnyam.
Lángoló melegben hűsítő árnyam.
Életem nem érdem, csak egy képesség,
De nem engedhetem, hogy fölfelé szétessék.

Elindulok hát küzdve – félve - fájva
Ágról-ágra enged az élet furcsa fája

Az időről

Az idő telik!
Már alig várom.
Nem sokára itt a 33.
És megfeszítenek.

Az idő telik!
Suhan.
40 lettem.
Sürgős családalapításba kezdtem,
De elbukom.

Az idő telik!
Rohan.
Itt az 50.
Egyre többen egyre kevesebben.
A kapu bezár.

Az idő telik.
Lassan.
60 talán.
Ha néhányan egyáltalán.
És készülök.

Az idő telik-
múlik.
70?
Amit lehetett már mindent kinevettem.
És Egyedül…

Dalocska

Csak szaporán
Egyre szaporábban
Ahogy soha azelőtt korábban

Csak szaporán
Egyre szaporábban
Amíg egy csepp is van a pohárban

Csak lekésve
De nem lemaradva
Belefulladni a nyarakba

Csak lekésve
De nem lemaradva
Rohanni hidakon lélekszakadva

Csak hevesen
Egyre hevesebben
Kevesen vagyunk egyre kevesebben

Csak hevesen
Egyre hevesebben
Erős Pista lennék a levesedben.

Hajnali vers

Ma úgy látszik, nem lehet verset írni.
Nem olyan a levegő.
Ma minden rím ócska, kacska, régi
Minden sor erőtlen, lebegő.

A költő is tollát az asztalra dobja
Arcát tenyerébe rejti el.
Míg a napfény szobáját újra beragyogja
Múzsáját az anyjába küldi el.

Ma muszáj lesz újra fellélegezni
Kinyitja hát a szürke ablakot.
Ma jól eső érzés lesz újra letegezni
A sugaranként őszülő napot.

Nem erőlködik, nincs benne kényszer
Megkavarja a kihűlő teát.
A WC-t is véletlenül húzta le kétszer
Lábujjhegyen jár, alszik a család.

Köpenyét távolról a fotelbe dobja
És meztelenül az ablakba áll.
A még forró bögrét két kezébe fogja
A filter még ázik, kering a kanál.

Alatta hangokba sűrűsödik a város
Lehunyja lassan fáradt szemeit.
Az ihlet szemhéjával éppen hogy határos,
S rávetíti e vers első sorait.

Cinkos

Ma este nincs mit vesztenem
Ma előbb hunyd szemed istenem!
Had’ legyek Önmagam ma este,
Kinek hazug a lelke és kérges a teste,
Akinek nincsenek következményei
És nem néz hátra, mert nincs mit veszteni!
Akiben nincsen félelem, és nincsen harag,
És leszarja, ha végleg egyedül marad!
Nem játszik színes szerepet,
Nem szeret és nem is szeretett!
Nincs helye a nagy „baráti-körben”,
De magára ismer a tükörben!
Bűntudat nélkül emel rád kezet,
És úgy távozik, ahogy érkezett!
Fémes kattanással lesz önmaga gyilkosa
Ma este had legyek az Ördög cinkosa!

Szótlan szavak

Gondolataim szavakba mártom
Szavaim mázába zárom.
Így maradnak láthatatlan-rabul,
Bár néhány sóhaj így is kiszabadul.

Így maradok én is titokban
A bujkáló gondolatokban.
Így lehetnek örökre enyémek:
Néhány féltett emlék és rejtett remények.

Így jelennek meg titkos alakban
Mikről hallgatok a szótlan-szavakban.