Locsoló versek

I.
Reggel a nagy kapkodásban
Elmaradt a kölni,
Ezért nem öntözni jöttem,
Hanem inkább ölni!

II.
Reggel a kis ablakunkon
Benézett a Húsvét,
Ha megengeded a nyakadba
Öntök egy kis húslét.

Aztán veszem a cipőmet
És sietve elmegyek
Azt már inkább nem várok meg,
Hogy beköpjenek a legyek!

III.
Húsvét van, a fazekakban
A kocsonyák főnek.
Megöntözlek, jót tesz az
egy ilyen öreg nőnek!

IV.
Megöntözlek, mer' úgy látom,
Hogy össze vagy aszva,
De ne adjá' a szavamra,
mer' én meg be vagyok baszva!

V.
Kezemben egy pohár
Tele hideg vízzel
Örüljél te annak,
Hogy nem tejbegrízzel.

Ha akarod, ha nem
Le foglak pocsolni,
De azért megkérdem:
Szabad-e locsolni?

VI.

Azt hallottam van-e házban
Egy asszony hervadóban.
Föl is kerekedtem tehát,
De nem csak ám úgy szóban.

Már korán reggel ráléptem 
A tettek mezejére,
Hogy öntök egy kis rózsavizet
Kókadó fejére.

Most ideértem, és azt látom,
Nem hervad itt semmi!
El is teszem kölnivizem,
Oszt adjá' inkább enni!

VII.
Röptében kapta el
A húsvétot a reggel
Föl is kerekedtem
Ezzel az öreggel.

Fél fülére süket
Nem hallja mit mondok
Még szerencse, mert szavaim
Eléggé bolondok.

Szóval ott tartottam,
Hogy elindultunk ketten,
Otthon valamicskét,
De épp csak alig ettem.

Így a ház asszonya 
Bátran megkínálhat
Én vagyok a sofőr,
De apám az piálhat.

De biz' másért jöttünk
Nem csak inni-enni.
Hogy pontosan miért
ki fogom emelni.

Szóval azzal kezdtem, 
Hogy ma van Húsvét napja
A fiú el is indult,
És ment vele az apja.

Locsoljuk az asszonyt
Régi szokás szerint
Nőt, lányt, lánykát, nőstényt,
S aki még itt kering.

Már elég is a szóból
A kölnit előcsaljuk,
És ha megengedik
A nőket meglocsoljuk!

 

Zsófi-Dani mese

Először is bemutatkoznék: Deák István vagyok vagy más néven Pityesz, 
Pityerszer, vagy Stefi. Az az ember vagyok, aki azzal büszkélkedhet, 
hogy talán még máig is a legtöbb időt töltötte a vőlegénnyel és 
szemtanúja voltam bimbózó kapcsolatuknak és bizonyos értelemben talán 
összekötő kapocs is vagyok kettőjük életében. Talán ezért is kértek 
meg arra az elképzelhetetlenül megtisztelő feladatra, hogy idézőjelben
adjam össze őket és anya helyett apakönyvvezetőjük legyek.

Mivel én még nem vagyok házas és emlékezetem szerint nem is voltam, 
bár ebben nem lehetek egészen biztos…

A lényeg, hogy én nagy bölcsességeket ezzel kapcsolatban nem tudok és 
nem is akarok mondani.

Kedves Zsofulán és Dancsi!

Még egyszer köszönöm, hogy megkértetek rá, hogy szóljak hozzátok 
életetek eddigi legfontosabb eseményén.
Ezt egy kicsit rendhagyó módon fogom tenni.

Látom szépen összejöttünk. Mindenki itt van és mindenkinek a valakije.
Hát hajoljatok most közelebb és füleljetek:

Egy mesét szeretnék elmondani most nektek. Egy mesét egy országról, 
egy városról, barátságról és szerelemről. Már nem is tudom milyen 
régen, talán az előző évezredben, egy erdőkkel határolt eldugott 
varázslatos völgyben, hol a házak a fák között az égig érnek, hol a 
bányák sok titkot rejtenek és a patakok vize vörös, megszületett egy 
ifjú. Deli kis legény volt. Első pillantásra látszott, hogy nagyon 
okos ember lesz majd belőle, mert a fejét majd szétvetette az ész. 
A rosszindulatú emberek, kik mindenütt a földön a legnagyobb hangúak 
vízfejűnek mondták, de az avatott szemek különösen az édesanyja és az 
édesapja tudták, hogy a gyermeknek nemcsak a feje nagy, hanem a dolgok
is melyekre hivatott. El is nevezték Dánielnek, mint a prófétát.
Teltek múltak az évek és a kis Dani szépen cseperedett. A teste lassan
hozzá nőtt a fejéhez és az anyatejjel és a városi szmoggal magába 
szívta azt a varázserőt, ami kiemelte őt a környékbeli ifjoncok közül.
Bátyja akkor már a helyi suhancok vezére volt és szívesen cipelte 
magával portyázásaikra. Szüleik, kik jóra való emberek voltak nem 
nézték jó szemmel a két vadfi kalandozásait és úgy döntöttek szellemi 
és testi épülésüknek a legjobb lesz, ha egy időre a nagyanyó veszi 
őket a szárnyai alá.
Az anyó az erdőben élt és az előzőekben már említett rosszindulatúak 
szerint boszorkány volt, de a valóság az, hogy csak nagyon jól ismerte
 a természetet. Értette a fák nyelvét, tudta melyik gomba finom és 
ehető, engedelmeskedtek neki a vadak és ismerte a mézkészítés 
fortélyát is. A két kis gazfickó félt is tőle, de csodálattal is 
tekintett rá. Az erdő, ahol a mézeskalács háza állt varázslatos egy 
hely volt, tele sárkányok lábnyomaival és csontjaival és kővé meredt 
növényekkel és állatokkal.
Egy nap, mikor az anyó mélyen elaludt a fivérek kiszöktek és vadul 
csatangolni kezdtek az erdőben. Figyelmen kívül hagyták nagyanyjuk 
intő szavait, hogy ne zavarják meg az erdő csöndjét, mert olyan 
dolgokat is föllármázhatnak, amivel nem szívesen találkoznának. A fiúk
gyökerestül tépkedték ki a virágokat, hangosan kiáltoztak és 
kurjongattak frissen szerzett szabadságukat megünneplendő. Ők nem 
tudták, de a rengeteg egyre szigorúbb szemmel figyelte őket, az 
állatok összesúgtak a hátuk mögött a virágok tüskéket növesztettek, a 
vargányák galócává változtak a nyomukban. Sötét fellegek gyülekeztek 
és egy pillanat alatt olyan feketeség támadt, hogy még a 
szentjánosbogarak is eltévedtek röptükben. Az imént még oly bátor és 
hangos gyermekek most fülüket-farkukat behúzva nyüszítettek 
félelmükben és egymásba kapaszkodva reszkettek. Az ég dörögni kezdett 
és villámokat szórt, de az égzengésnél is hangosabb volt egy hang, 
mely mélyről jött talán a lelkük legmélyéről és megszólította őket:

Átkot szórok rátok
Átkom hallgassátok
Az idősebb testvér,
a nagyobb himpellér
legyen a rend őre,
amíg ilyen dőre.
Neked viszont Dániel
a próbáimat állni kell.

És innen prózában folytatta:Kapsz tőlem egy varázspofont, akihez meg 
kell találnod a megfelelő embert, akinek ha kiosztod örök barátod és 
fegyverhordozód lesz, de jól vigyázz, csak egy lehetőséged van, és ha 
rossz emberen csattan az csillapíthatatlan és kegyetlen ellenséged 
lesz. A második: elrejtek a világban valahol egy olyan lényt, ami a 
legundorítóbb, amit valaha láttál őt föl kell kutatnod, és föl kell 
nevelned, de figyelmeztetlek, soha ne veszítsd el őt szem elől. Ha ez 
teljesül ő a kabalád lesz, és szerencséd kovácsa, ha nem világ 
életedben szerencsétlen maradsz.
És végül kapsz tőlem egy gyűrűt. Ezt a gyűrűt annak a lánynak kell az 
ujjára húznod, akiben feltétlenül megbízol, akit szeretsz, és aki 
téged is viszont szeret és elfogadja az undorító kis szörnyeteged és a
pofonnal szerzett barátodat. Ebbe a gyűrűbe egy dallam van bezárva. 
Azzal egy eltéphetetlen lánccal a nyakába akasztotta a gyűrűt. A lánc 
csak akkor oldódik ki, ha megtalálod a tökéletes másik szólamot 
- mondta. Ha mindhárom feladatot maradéktalanul teljesíted boldog és 
elégedett leszel, míg világ a világ. Segítségül kapsz tőlem egy 
varázsgitárt, melyet ha megpengetsz az emberek azon nyomban a barátaid
lesznek. Azzal a hang megszűnt, az ég egy csapásra kiderült. A fiúk 
szó nélkül, leszegett fejjel haza indultak. Nem beszéltek a 
történtekről senkivel. Az idősebb fivér hamarosan beállt csendőrnek, 
mert csillapíthatatlan vágyat érzett a rend fenntartására. 
A kisebbik fiú pedig elindult a világba, hogy megtalálja a párját. 
Az édesanyja, ki nagyszerű szakácsnő és csodás pedagógus hírében állt 
csomagolt egy kis hamuba sült vadast és egy kis jóféle tatárbífszteket,
és mert tartóztatni nem tudta útjára engedte, hogy beteljesítse a 
sorsát. Az ajtóban édesapja, kit a környékben nagyon tiszteltek éles 
esze, humora és igazságos, de határozott fellépése miatt csak annyit 
mondott útravalóul: Nem szép az egy költőtől, ha nincsen nála 
„töltőtőll”, és átnyújtott a dalnoki ambíciókkal bíró fiának egy 
aranyozott pennát és hozzá tette, inkább írj, mint sírj.
Az ifjú Dani kissé kócos lélekkel, de kalandra készen vágott neki 
eljövendő életének.
Eközben a birodalom egy másik tartományában, melyet Bohákiának hívtak 
nagy öröm érte a királyi párt, mert éppen a költészet napján 
megszületett az ifjú királylány. Akit nagyon bölcsen Zsófiának 
neveztek el. A kislány a jeles születési dátumnak megfelelően maga 
volt a költészet. Vonásai rímeltek, hangja dallamos, mozgása ritmusos 
volt egész megjelenése egy himnuszhoz, de még inkább egy ódához 
hasonlított. Kétség sem férhet hozzá, hogy varázserővel született. 
Minden érdekelte, mindenről kérdezett és mindennel és mindenkivel 
beszélgetni akart. Kezdetben szavakat intézett a növényekhez, de azok 
némák maradtak számára, később ugyanezt megpróbálta az állatokkal is 
és láss csodát, azok csak Zsófia számára érthető nyelven, válaszoltak.
Míg édesanyja a királyné Bohákia külügyeit intézte külhonban, a király
pedig a belügyekkel volt elfoglalva a kis királylány barátokat talált 
magának a tartományi lovardában, amit a lovászok csak Makinak hívtak. 
Különösen egy Diégó nevű ménnel volt közeli a kapcsolata, naphosszat 
csak beszélgettek és hangosan nyerítettek jókedvükben. Az egyik nap a 
paripa fájlalni kezdte a jobb mellső lábát és erősen sántított, ezért 
segítséget kért jó barátjától. Zsófi először savós patairha 
gyulladásra gyanakodott, de aztán meglátta, hogy valami beékelődött a 
ló patkója és a patája közé. Fölemelte a lábát és akkor látja, hogy 
egy csodaszép gyűrű az. Kiemelte a gyűrűt, amely csodásan világított 
és halkan csak belső lényében rezonálva azt súgta neki, hogy ez a 
gyűrű kulcsot jelent a boldogságához. Onnantól kezdve nagy becsben 
tartotta, de mivel nagy volt az ujjára egy láncon a nyakában hordta. 
Érezte, hogy ennek a gyűrűnek nagy jelentősége lesz az életében. 
Ahogy cseperedett egyre takarosabb hölgy lett belőle és a daliás 
legények csakúgy legyeskedtek körülötte, voltak köztük vitézek, 
sportolók, erősek és eszesek de akárhányszor egy hódoló közelebb 
kerülhetett volna Zsófiához a gyűrű fölizzott és iszonyatos fájdalom 
járta át a királylány testét és lelkét. Így szülei nagy bánatára 
kezdte elkerülni az ifjakat, de az ékszert valamilyen mágikus okból 
soha nem vette le és nem is beszélt senkinek, annak furcsa 
viselkedéséről. Így teltek az évek. A kislányból szemtelenül bájos 
csitri, majd költőien szép hajadon lett, akinek szépségéről messze 
földön legendák meséltek. Ő és gyönyörű udvarhölgyei, kiket 
barátnőiként szeretett járták az országot és férfiakat megszégyenítő 
bátorsággal és ügyességgel ülték meg a lovat. Édesapja János Király 
sokszor nézte aggodalommal lánya mutatványait, miközben Krisztina 
királynővel a palota varázslatos kertjében üldögélt, melyet lilára 
festett az egész évben virágzó zsálya. Amikor a lányára nézett azért 
mindig volt egy kis szomorúság a szívében, mert nagyon vágyott már az 
unokákra, de ezt vele soha nem éreztette. A hercegkisasszony élvezte 
szabadságát, de soha nem élt vissza vele. Szerette a jó mulattságokat,
de ismerte a mértéket is, míg kortársai a bor és a hús mámorában 
mulatoztak ő egyikkel sem kötött szoros barátságot.
De térjünk vissza az ifjú Dánielhez. Az eltelt idő alatt ő is jóképű 
ifjúvá serdült, daliás termetével és még a szomorú füzeket is 
nevetésre sarkalló rímeivel a társaság központja volt. A kocsmákban és
a mulatságokban jól ismerték őt és hű barátját, kit mindenki csak 
Cinkosnak hívott, vicces mosolya és a bortól bódultan elkövetett 
csínytevései miatt. Hősünk barátjával még vándorlásai elején 
ismerkedett meg. Kapcsolatuk egy jól irányzott pofonnal indult, 
amit Dani osztott ki a nem éppen szimpatikus fiúcskának. És onnantól 
kezdve egyszerűen nem tudta lerázni magáról. Már régen megfeledkezett 
a mágus intelmeiről, de a varázslat nem vesztette erejét a felejtés 
alagútjában. Így a pofon ellenére, vagy inkább annak hatására országos
cimborák lettek. Együtt járták az oskolákat, a kocsmákat, együtt 
énekeltek és táncoltatták a fehérnépet és volt, hogy együtt is laktak
egy leánykánál.Épp őrként dolgoztak egy mezőn, amikor iszonyatos zajra 
lettek figyelmesek mintha valaki fűrészelt volna a fejükben egy 
életlen fűrésszel. Keresték a zaj forrását, de csak nem lelték. 
Végig kutatták a megyényi területet, de nem lelték a lárma okozóját. 
Danit nem hagyta nyugodni a dolog, és úgy döntött, ha törik ha szakad 
megtalálja az éktelen robaj  gazdáját  Már két napja gyalogolt, és a 
hang egyre csak erősödött, végül egy táblához ért, melyen valaha ez 
állhatott: Ide nem jöhetsz be kardal, de az akkora már megkopott 
feliratból csak ennyi maradt: Kartal. A falu lakatlan volt, lakóit 
ekkora már elzavarta a fülsiketítő lárma. A tábla alól jött az 
elviselhetetlen zúgás. Lenézett és olyan undorító dolgot látott, 
mint még soha. Egy szörny, vagy inkább szörnyecske aludt a tábla 
alatt és jó kedvűen horkolt. Hősünknek nem szállt inába a bátorsága és
megbökte a kis dögöt egy bottal. A lény fölugrott és ijedtében 
világgá akart futni, de Dani utána ugrott és elkapta, valamilyen 
rejtélyes késztetést érzett, hogy kézhez szoktassa és fölnevelje a kis
förmedvényt és tudtán kívül teljesítette a második próbát is a 
boldogságához vezető úton. Így hárman folytatták kalandozásaikat. Dani
minden alkalmat megragadott, hogy énekelhessen, hátha megtalálja a 
tökéletes harmóniát és vele a párját, de a gyűrű mindig a nyakában 
maradt.
Eközben Zsófia kit egyre jobban foglalkoztatott a nyakában hordott 
gyűrű története, kutatni kezdett. Könyvtárakat forgatott föl, öreg 
bölcseket és varázslókat kérdezett ki, de senki sem tudta a kérdéseire
a választ. Végül bátorságot merített és megkérdezte a legbölcsebb 
személyt, akit ismert, az édesapját. János király furcsán nézett a 
lányára, de azt tanácsolta neki nézzen szét a palota padlásán. Ott 
vannak a tartomány legrégebbi könyvei, hátha azokban válaszokra lel. A
leány úgy is tett minden könyvet átnézett, mígnem az egyik láda alján 
talált egy kéziratot, melyet még az öreg király az ő nagyapja, ki nagy
történetíró hírében állt, vetett papírra. Ebben szerepelt egy varázsló,
aki egykoron készített két mágikus hatalmú gyűrűt. Az egyik egy férfié,
a másik pedig egy nőé. A két gyűrű visszavonhatatlanul vonzza egymást,
de számos próbát kell a gyűrűk gazdáinak kiállnia, míg egymásra lelnek.
Az iratban rá lelt a próbákra, melyeket a férfinak kell kiállnia és 
lázasan keresni kezdte a saját próbatételét. A leírásban az állt, 
hogy a gyűrűben el van rejtve egy csodálatos dallam, ami csak akkor 
szólal meg, ha a másik gyűrű ura énekel a jelenlétében. És a két 
dallam harmóniája kioldja majd a láncot, mely a gyűrűt urához köti és 
örökre összefonja majd a szerelmeseket. Onnantól kezdve Zsófi 
mindenhol nyitott füllel járt kereste az ismeretlen dallamokat és 
minden alkalmat megragadott, hogy találkozzon a tartományba tévedt 
ismeretlen zenészekkel, de a varázslat elkerülte.
Minden év őszén tartották Bohákiában a Nagy Szarvasvadászatot. 
Ilyenkor nagy ünnepséget csaptak, melyen ott volt a tartomány apraja 
nagyja, folyt a bor a sör és a pálinka. A két jóbarát fülébe is jutott
a hírből és nem ők lettek volna, ha nem jelennek meg a nagy eseményen
és Danit valamilyen oknál fogva a szokottnál is jobban vonzotta és 
lázba hozta a mulattság. A kis szörny miatt mindig volt ülőhelyük a 
pultnál és gitár szólamaikkal és saját költeményeikkel szórakoztatták 
a nagyérdeműt.
Természetesen a királyi család is megjelent a vigasságon. Zsófiának 
rögtön megütötte a fülét a csodás bariton és vonzotta a dallamok 
lágysága és harmóniája. Aztán megpillantotta Danit, amint az emberek 
gyűrűjében énekel. Érezte, hogy csak ő lehet a férfi, akiről a 
nagyapja könyvében olvasott, és akit – bár még sosem látott már oly 
jól ismert, de mégsem történt semmi. A gyűrű meg sem mozdult. A 
dallamok cikáztak a hangnemek váltakoztak, de a varázslat elmaradt. 
Zsófi csüggedni kezdett, nagyon félt, hogy ez az ifjú, akiben annyira 
biztos volt, hogy a tökéletes társa mégsem az az ember, aki megtöri az
átkot. Könnyei eleredtek, és szomorúan énekelni kezdett, csodálatos 
éteri hangon az istenek énekelhettek valaha így az Olümposzon. Az 
emberek elhallgattak. Síri csönd támadt csak Zsófi énekelt. A hangja 
átjárta az emberek szívét. Dániel kővé meredt, még soha nem hallott 
ilyesmit, érezte, hogy ez az a dallam, amit már évek óta keres, mégsem
mert énekelni, hosszú percek teltek el és e percek hónapoknak tűntek.
Aztán becsukta a szemét és hagyta, hogy átjárja Zsófia éneke, majd 
dúdolni kezdett egy régen magában dédelgetett ősi dallamot, valahonnan
a múltjából, abból a régi rengetegből. És e két hang összefonódott, 
lágyan összesimult és leoldotta a fiatalok nyakáról a gyűrűket.
A varázslat folytatódott és az ünneplő vendégsereg egyszerre csak 
násznéppé változott, a szerelmesek pedig menyasszonnyá és vőlegénnyé 
a szörnyből gyűrűhordozó, Cinkosból pedig apakönyvvezető lett.

Szerencsére a gyűrűk sem vesztek el, hanem éppen az én kezembe hulltak,
hogy most odaadhassam nektek, hogy a kiállt próbák után megérdemelten 
egymás ujjára húzhassátok. Azt kívánom, hogy ez a gyűrűket kioldó 
csodás harmónia kísérje végig egész további életeteket, ami remélem 
legalább annyira varázslatos lesz, mint az eddigi volt.

Szenna hurkafesztivál 2013

Szabi vagyok, éljen Szenna!
Kezemben forgott a penna,
Verset írtam én nem kurtát
Megéneklem a Vet-hurkát.

Kész a mű, bár néhol égett,
Már nem röfög és nem is béget,
Nem is sótlan, bőven szaftja
Ízletes minden falatja.

Szenna népe nézi, nézi!
Minek bele kilo prézli?
Hát a halliszt az mér’ fontos?
Ne szólj bele, ez állatorvos!

Máj, meg rizs, meg majoranna
Gumicsizma, rohadt alma,
Egy kis gyógyszer maradék
Mindegyikből 10 marék.

Így készül a doktor hurka
Mosatlan bél annak burka
És ha jön a szorgos Köjál
Ezt választja, ebből kajál.

Vérhas, tífusz, benne tenyész,
Frissen is van rajta penész.
Ez adja meg a zamatját
Kifosod majd a kamatját.

A mi hurkánk csoda hurka
Van is benne bőven munka
Elfáradtunk, úgy pörögtünk
Elejétől töltögettünk.

De nem a bélbe gondolhatod,
Magam megittam vagy hatot
Pálinkából, foka hatvan
Ezzel gyulladt be a katlan.

Égeti is bent a belem
Ti is tartsatok most velem
Igyunk most a fesztiválra
Idén sem fekszem két vállra.

A Vet-hurkát bőven habzsold
Ha versem tetszett jól megtapsold
Ürítsük a poharunkat!
Ne fárasszuk a karunkat.

Dani Pisti 25.

Most egy nagyon vicces vers fog következni.
Ha mégsem lenne vicces elkezdünk vetkezni.
Az én vetkőzésem valszeg viccesebb lesz,
Itt-ott egy két hurka, kicsit lóg a cseplesz.

De maradjunk most abban, hogy versem is elég
Bele is kezdek hát inkább utóbb, mint elébb.
’89-et írtunk én akkor hét, te akkor hat.
Emlékszem a fogam, akkor még nem korhadt.

Első osztály, fura népek, a salgótarjáni idill.
Akkor már éppen jobb volt a német betű, mint a cirill.
Teri a néni, az osztályban főnök, mindene a magyar
Osztályképen szánkból lógott egy-két fehér agyar.

Harmincketten kezdtünk és volt egy Lukács köztünk
Nem is csoda talán, hogy néha ütköztünk.
Nem is bírta soká, másodikban elment
Búcsúzóul a pad aljára egy fikát még felkent.

Sokat énekeltünk: bicínium, kórus
Ida néni volt a karnagy, a falsom nem volt kóros.
Alt, mezzó és szoprán, szépen egymás mellett
Töri órán előkerült Danikám a melled.

És a délutánok, a nagy foci egyébként gondoltam,
Amik után általában a kórházban landoltam.
Persze fogam törött, boka ficam, lefittyedt a combom
Fekvő gipszben fekve nem segít a bon-bon.

A kedvenc történeted, asszem fehérváron,
A focipálya betonplaccán fekszem én két vállon
Csak egy rúgás gyere, nem számít a makkos
Anya!!! Mondtam sírva. A reccsenés hangos!

Aztán Zalesi, Halle, Kecskemét, Komló
Tehénszar, Sebastian, Marci és Benkó
És még több név tűn elő a messze gyerekkorból
Néhány fontosabbat kiszedtem a porból.

Az első közös szerelem, nem tudom emlékszel-e?
A Demény Réka névre megcsap-e az emlék szele.
Vagy a nyeregkápa névre káromkodsz-e cifrán
Egy furcsa név juthat eszedbe, hogy is hívták? Tigrán.

Agócs Kitti, Angyal Norbi, a sok név versre ihlet
Lovász József, Kodály Zoltán a Sándor, s a Bazsala ikrek.
Jobb ha nem bolygatom, s mélyebbre nem ások.
 Mi „B”-sek toppon voltunk, nem úgy mint az „Á”-sok.

És a néptánc? Bevallhatom, néha még hiányzik.
Egy-két ütem kimaradt, s a ritmus is hibádzik,
A szünetekben Matyi feje volt néha a célpont
A gumilabda messze szitál, s tömegeket szétbont.

Braun a Miki, a lé meg szőlő, a cica naci térdig ér.
Pelyhe Dani le lett baszva, de minket a szó megdicsér.
Sportcsarnokban a táncgálák, oláhos, sárközi,
Talán Viki lesz a párom, azt már inkább nem köszi!

Elballagtunk, megsirattuk messze szólt a hárfa
A hárfatanár kócos fejét húztad volna nyársra.
És a töritanár 23. gerincsérv műtéte
Indokolt volt feléd a kérdés: melyik állatkertből jötté' te?

Nyolc év után utunk ketté, te pásztó, én tarján
a McDonaldsban találkoztunk mindennek a legalján.
Csajoztunk is emlékszel? Legalábbis szóba’
A „kéne már egy csaj” szöveget hugyoztuk a hóba.

És itt kezdődött a Mraktöcs a főtéren állva
a Fingom szövege feszültséget szült a Fürjész családba’
és a zeneiskolában mikor Dávid volt a sztár
Én még előtte menekültem volna, de te lebasztál.

Aztán jött az egyetem, kettőnk kálváriája
Tanulás helyett az ivás lett mindőnk mániája
Szarvas-űzők, róka-űzők, Efott, RC Café
Én cinkultam, te meg vittél a kollégium felé.

A szorgos munka meg is hozta érdemelt jutalmát
Megtapasztalhattam az anatómia hatalmát
úgy repültem a campusról, hogy lábam sem érte
De most már úgy gondolom, hogy mindez megérte!

Mert, ha ez nem lett volna most nem lennénk itt nálam
Béna állatorvosként kopna föl az állam.
Te meg Danyielpók még mindig azt keresnéd
Hogy legyen-e feleséged vagy legyen inkább egy kecskéd!

Hogy miért írtam-e verset, rájöttél-e már barátom
Jövőre 25 éve, hogy osztozunk a kopott kabáton.
Reméljünk megéljük, és büszkén ünnepelhetünk
Erre azt hiszem újra poharat emelhetünk.

Mindazokkal kik befértek a kabát alá e sok-sok év alatt
Ez a 25 év szerintem kurva gyorsan elszaladt.
Így lassítsunk kicsit legalább ma estére
A szilveszter bebaszva-szeretet ünnepére.

A hely kicsit szűkös, de igyátok magatok apróra
valaki vidámra valaki – például én – meg taplóra
büszke vagyok, hogy ekkora lett ez a kabát
és befér alá ennyi nagyszerű barát.

Hát igyunk magunkra, meg a jövő évre
Mindenkinek váljék egészségére!!!

Azt hiszem hó volt…

Azt hiszem hó volt, de az biztos , hogy hideg
Daniék mulattak bennem remeg az ideg
Ott ültünk pont ott azon az ágyon
Szememben könnyek, lelkemen lábnyom
Azt gondoltam ennél csak jobb lehet 2013.

Nézzük hát végig honnan hová értünk
Talán nem unjátok és senkit meg nem sértünk.
Volt itt foci, lakzi, sajnos temetés is,
Tetőfokra hágott a 32-es fétis,
És így év végére rendbe jöttem én is.

Nati Feri

Valami elvette ezeknek az eszét
Feri megkérte Natinak a kezét
Petra is igennel válaszolt Patyónak
Fittyet sem hányva a sok intő szónak.
E néhány sor talán találkozik sután,
De nem véletlen kerültek így egymásután.

Nati és Feri kedves egy páros,
Van köztük Szikra, s Fót  nekik a város
Néha mégis olyan, mintha lenéznének
De ezt betudom mindkettő szálfa termetének.
Csak örömünkre válhat, hogy egymásra lelnek
Reméljük a nyáron egybe is kelnek.

És addig járt végül a korsó a kútban,
Hogy nem rég tudtuk meg,  a baba is útban.

2014

A gördülő idő kattan,
a kerti bútor rattan
az udvarról bekerült.

Kint milliónyi hóember
A szobákban meleg december
Az arcokon szétterült.

Az idei évnek mára vége
Valaki sajnálja, valakinek végre
Csak egyszer nyár, de kétszer tél.

Holnap már új év, a konfetti színez
Fociból vb, Fidesz vagy Fidesz?
Úgyis más, mint amit képzeltél.

2014! Végre egy páros szám
Nem kell, hogy hívjalak, gyere csak át hozzám
Jövőre 32 éves leszek én.

Valaki szülni fog, valaki nősül
Valaki végre jár, valaki őszül.
Valaki gazdag és valaki szegény!

Örömmel tölt el, hogy veletek tölthetem
E vidám ünnepet, s magamra ölthetem
A házigazda büszke szerepét.

Ragadjuk kezünkbe a pezsgős poharat
A jövőben úgyis ki mint vet úgy arat,
és hagyjuk el az este feszes keretét.

Ha be akarsz rúgni tedd meg bátran,
Akkor is itt alhatsz,van egy sátram.
De félek, hogy én leszek, aki benne ébred,
Na fogd azt a poharat, oszt' boldog új évet!

Búcsú a fegyveredtől

/legénybúcsúra/

Írta Pityerszer verse:

Dániel gondolom rájöttél magadtól,
Nagyban különbözöl a porcos  halaktól.
És arra is talán, hogy nem lesz ma színház.
De ne aggódj ez a vers majd mindent tisztáz.

Ma este nem lesz szó verselő lovakról
Más bőrt húzunk le a ritmusos szavakról
Zsófiát se féltsd, jól tudja mi a dolga
Várni fog téged, mint egy hű rabszolga.

Az utcák ma bűzlenek Fingunk szagától
Nyerges urunk azt kérjük ma mind magától
Jöjj velünk, nem merünk nélküled inni
Ha cinkulok testemet te fogod vinni.

Legénynek búcsúja, na itt van a napja
Kobó most nem jött el sem a nagyapja
De jelen van Szabi, meg Miki, meg mások
Mica is itt van, na nekem ez már sok.

Gyere kicsikém, hát nem bánod te azt meg
Ha pedig mégsem jössz, akkor meg baszd meg
De nem hinném, hogy ezzel probléma leszen
A szüzességedet ma este úgyis el veszem.

Úgy néz ki nem leszel Buzi ma magadban
Mert többen is leszünk így, meleg alakban.
Le Brutális este várja a kis testünk
Ágyadba társnak egy cigány lányt kerestünk.

Kérdezed: Pityu meg mit papol itten?
Hogy legyek ma este Cosmopolitten?
Szekrényemben maradtak kopott ruháim,
nem fogom lehányni makkos csukáim.

De gyorsan lekerül válladról e gond.
Nyugodtan kérdezd meg erről Egont.
Mostantól iszunk, ki mennyit mer
Én fél óra múlva „have a nightmare”.

Egy hónap sem múlik bekötik fejed
Melletted Zsófi, akkor már nejed,
Tőle kérdezem, elenged-e mára?
Kulcsoljuk kezünket előtte imára.

Zsófi! Danikára mind nagyon vigyázunk,
Garantálhatom, hogy jó ócskán elázunk.
S ha netán az ölébe ül egy lányka este,
És véletlenül pont meztelen a teste,

Bocsáss meg nekünk, de mi más körökben
Muslicák fulladnak a meghagyott sörökben.
Dániel próféta igyunk szilvát egyet,
S ha ez még nem elég utána meg meggyet!

Mindenki ragadjon korsót, pohárt, stampót
Kezdjük el fokozni most már a tempót.
Maradjon épségben szemek, boka, térd.
Ne kelljen rohanni Leukoplasztért.

Ma nincsen Szilveszter, de az lesz a vége,
Ha Dávid was swimming, már akkor megérte.
Itt e sok jóképű mindegyik egy veled,
Furcsán néznek majd ránk, szép kis Egyveleg.

Ez itt egy színház mi mesélünk
Már régóta készülünk, hogy ma kiherélünk
Ez itt a vége nem tom’ érted-e!
A következő kört vajon ki kérted-e?

Zsolt napra

A Zsolt egy Nemes név
Török eredetű,
Nem viselheti csak úgy
Mindenféle tetű.
Ki kell azt érdemelni,
Ha valakit így hívnak,
A Zsoltok állítólag
Kevesebbet szívnak.
Nem hívtak még Zsoltnak
De mindig is akartam,
Azért hogy így legyen
Én sokat kapartam.
De nem érdemeltem ki
Sajnos e tisztséget
Pedig elkövettem
Sok-sok őrültséget.
Lehet Zsolt vagy Zsolti
Zsutti vagy talán Zső
Bukik eme névre
Minden férfi és nő.
És majd Szilvi egyszer
Ki már most is Zsolté
Büszkén viseli majd
Azt, hogy Nemes Zsoltné.
Most így neved napján
Kívánok sok szépet,
Én e verset írtam
És Kriszti rajzolt képet!