Váralja

Magányos álmok illata vagy,
Sűrűn hulló jázmineső.
Ki olvad a tájjal,
Ha enged a fagy,
Ébren is álmodó útkereső.
Te vagy a hóesésben a csend,
Mely átjárja a zajos éjszakát
Dallam, amely körbeleng
Időt, kertet és szobát.
Íze véget nem érő csókoknak,
Színe a nyíló őszi égnek,
Ritmusa táncoló lángoknak,
Mik újra meg újra bőrömhöz érnek.