Merre?

Néha a dübörgő csendben állva
Szívembe markol egy lüktető gond.
Hegyes fogakkal telenőtt szája
Hangtalan ordít, de értem, mit mond.
Szemem hiába nézi a teret: végtelen,
Helyet találni képtelen.
Helyet, mely csendjével közönybe ringat
S nincs földjén kétség, mely elmémet rágja,
Helyet, hol látnám, hogy mindent, mi bánthat,
Semmivé pusztít egy gyógyító máglya.
Mert ez kéne néha. De valóban ez?
Egy elhagyott vidék, hol nincs durva nesz?
Nem hiszem. Csak tévedés talán,
Mely helyett kapott álmom roskadó falán.
Ilyen vagyok, gyáva egy kicsit.
Mihelyt a sorstól kapok valamit,
Elvesztésétől elkezdek félni,
Így meghalok, mielőtt tudnék élni.