Hiába minden A szavakban hinnem Már nem hallom meg A hangokat. Hiába hittem, hogy A szavakban minden Kitéptem rég A szóvirágokat. Egyedül élek Napjaim kékek Remélem egyszer Én is meghalok. Magányos lettem, De megszerettem Hogy egyedül ballagok. Nem nézek hátra, De várom, hogy hátha Valaki utánam kiált, Hogy ne menj még, Várnak a srácok És felém nyújt Egy jó üveg piát. De sehol egy lélek És félek túlélek. Vészjósló csend fenyeget. Egy gödröt ások, Hogy ne lássák mások, És dúdolok bele Hangjegyeket.
Élet idegen
Válasz