Pók apóka

Pók apóka hálójában.
Csak egy légy van a várójában.
Jön hozzá az unokája,
Kinek piros nyolc bokája,
(Ez lesz majd a vacsorája.)

Pók apóka öreg kan pók,
De nem kellenek neki kampók,
Hogy hálóját fölfüggessze,
Ha kiszakad meghegessze.

Erős háló az ő háza
Küllőkből van annak váza.
Ő pedig a közepében
Vacsoráját várja szépen.

Olyan erős ez a háló,
De nemcsak erős esőálló.
És hogyha a szél cibálja
A pók hálója azt is állja.

Pók apóka türelmetlen
Unokája még rendetlen
Mindig késik sosem pontos
Öreg pók ideje fontos.

A háló apró rezzenése
Jelzi, hogy nem késett mégse!
De hóna alatt mit rejteget?
Desszertnek egy újabb legyet.

Pók apóka boldog arccal
Lábaival, mind a nyolccal
Unokáját körül fonja
És meghatott keblére vonja.

Gilisz-tata és Gilinyó-anyó

Gilisz-tata és Gilinyó-anyó
A földben együtt laktak.
E föld általuk lett jó porhanyó
Míg ők csak jól belaktak.

Kerülték ők a nagy fényűzést
A felszín tiltott terep.
Így megúszták a horogra tűzést,
A csali nem jó szerep.

Így éldegéltek ők békességgel,
Míg egy nap egy zivatar
Érte őket nagy nedvességgel,
Ez a légzésbe bezavar.

Elindultak hát a felszín felé
Kis friss levegőt szívni.
A talaj előttük puha zselé,
Nem kellett harcot vívni.

És fönt a tiszta levegőben
Jól egymásba karoltak
És csúsztak együtt a langyos esőben
Éltek és boldogok voltak!