Amikor megszülettem, a seggem kivolt a számból. Megtudtam, hogy seggfej vagyok, és nem esett jól. Mikor megszülettem, visszatettem seggemet fejembe, Lenyeltem, és kiszartam, hát így került helyére. Na de nem volt rajta lyuk, mert az a számon maradt. Lenyeltem, és kiszartam, így lett járata szaromnak. Szartam is hát eleget, vastagat és meleget. Kitöröltem seggemet, belelépett egy gyerek. És én ezen nevetek, hogy ha-ha-ha-ha-ha.
Ülök a vonaton s nem tudom, Hova megy velem, Ülök a vonaton, Semmi örömöm nincsen nekem. Nem maradt más nekem, csak a csillagok, A Hold is elfordult, már nem ragyog. Ülök a vonaton s nem tudom, Hova megy velem, Ülök a vonaton, Semmi örömöm nincsen nekem. Elalszik a város fénye, száguld a vonat. El kell már döntenem, hogy merre halad. Ülök a vonaton s tudom már, Hova megy velem, Ülök a vonaton, S rendbe jött végre az életem.
Szőke haj és kék szem, Zöld nyelv, még emlékszem. Lebernyege volt neki, Sárgák voltak fogai. A tavi szörnyről beszélek, Folyvást róla mesélek. Ki elvitte a szép leányt, Aki engem úgy kívánt.
Vége van már az olajos brigádnak, Odamegyünk most és szétkapjuk a szádat. A tartozást, azt meg kell adni, Vagy a következményeket kell elviselni. Nekem ne mondd azt, hogy nincsen, Mert szétverem a fejed a kilincsen. Megverlek, hogy a fejed úgy eltorzul, Otthon az anyád nem tudja hova mozdul, A telefonért, hogy a mentőket hívja, Vagy a klopfolóért, hogy a szörnyeteget irtsa /kölyökidő/
Az angyalkáink már, Rég nem látszanak a hóban, De nekem még mindig sokat jelentenek. Az angyalkáinkat A szél elfútta régen. Visszahozni őket többé nem lehet. Az angyalkáinkat Nem látjuk újra soha már Az angyalkáinkat elvitte a nyár. Az angyalkáinkról, Már legendák mesélnek, Mert a sors átadta őket a szélnek.
Nagyon-nagyon jó dolog, Hogy levetkőzni már nem tudok, Mert nem vigyáztam magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. A tükör előtt állok és iszonyú a látvány, Csak bámulok, mint egy ma született bárány. Én megpróbáltam, de nem sikerült, Dagadt lettem és ingerült. Ezért történt, hogy egy vasárnap, A kocsmában nekem rontott egy nagy állat. Én kivágtam az ablakon, Aztán meg csak bámultam ki a rácsokon. Rendőri koszton éltem én, Lefogytam hát könnyedén. A rácsok között kifértem, Ily módon szökevény lettem. Vigyáztam már magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. Nem iszonyú már a látvány És nem bámulok, mint egy bárány. Megpróbáltam, és most sikerült, Nem vagyok dagadt, se ingerült. És nem ront nekem egy nagy állat Egy szép napfényes vasárnap.
Vaddisznó Vaddisznó az erdő havában Gyalogol egymagában. Ha vadásszal találkozna, Ő biztosan elszaladna. A vadász útólér. Ne! Menekülj az erdő mélyébe! Ha egy bokor alá bújsz, De ott meg nem lapulsz, A vadász megtalál, S vérző sebed, hiába nyalod, nem gyógyul be már. Elvérzel a bokor alatt, A vadász utánad szalad, Mert azt hiszi, hogy az te vagy, Pedig ott egy másik szalad.
Sport Korcsolyámmal siklok a jégen, Nagyon jól megy, úgy, mint régen. A bókokat megköszönöm, A sört pedig fölböfögöm. Síelni is szeretek, Igaz, néha elesek. A szánkózást is szeretem, A bobozást meg nem vetem. A nyári sportokat nem szeretem, Olyankor a télen jár az eszem.
Börtön Rácsos ajtó mögött állok, Ide zártak a zsernyákok. Jártam biz én Nagysallóson, Ott megöltem az anyósom. Hozzám vágta a nagy baltát, Mondtam neki: kurva anyád! Visszadobtam, meg is ölte, Jaj de jó volt, he-he-he-he. Befektettem az almába, Megettem rossz volt a szája.
Amikor a nyuszika Elment a diszkóba, Nagyon-nagyon jól érezte magát, Hiszen otthon hagyta a kishúgát. Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye Táncolt a farkassal a nyuszika, Otthon pedig ordított a kishúga, Nagyon-nagyon érdekes: Az egyik sirat, a másik nevet Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye. Amikor a farkas beszívott, Nyuszikát letapizott, Leteperte az éjszakába’ Megerőszakolta. A picsába! Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye.
Egy év híján ma lett harminc Jól megy még a balett, baj nincs Szaros rizshez jó a tartár Még pár edzés és kész a barbár. Endrefalva szülőhaza, Azóta is minden fasza. Teste két méteres lett már Erőt ad a puffin lekvár. Egymás után négy tivornya, Így lett Szécsény ferde tornya. Azóta már Pesten bagzik, Szétturházott egy-két lagzit. Majd beszart a Tátra túrán, Bebaszott a Prosecturán, A várost tele kiabálta, Faszát még maga cibálta. Lé szivárgott a pöcséből, Mért’ szreppantott a pöcéből? Most egy CÉGNÉL logisztikus, Pedig nem is olyan típus. A kincset keresi, ami nincs, Úgy néz ki, mint a buzi Fincs. Bea meg Stiffler mamája, Néha bemászik alája. A legénylakás Beá-zott, Amikor a nő bemászott. Alig toppant Bea-lába, Szél kapott a vitorlába. Sokan gyűltünk össze ma itt, De nem az igaz barátaid. A 29 év megaszalt, Mi meg utálunk mint a szart. Na jó persze ez nem igaz, Legyen e dal Neked vigasz! Vártál tán jobb ajándékot, De értékeljed a szándékot! Olyan sok lett már a ráncod, Nem hozhattunk kis nyakláncot. Különben is minek ékszer? Holnap szarra sem emlékszel. Minek is a sok-sok karát, Ha az embernek jut ennyi barát? Minek is a fényes karát, Ha letagadhatja a korát?
Hull a hó, és füstöl már a kémény, Meleg fénynél ránk talál egy élmény. Ez most egy szép, hófödte ünnep, A cigányok is fehérebbnek tűnnek. Hátamra veszem a puttonyom, De túl nehéz, ráadásul kurvára nyom. Körbenézek, a hátamon már nincs zsák, Alszanak a rablók és a nindzsák. Minden békés, pislognak a csillagok, Hazafelé egy dalt dúdolva ballagok: Egy fénycsík száll el fölöttem az égen, Minden úgy lesz megint, ahogy régen. Ablakomban kopogtat egy agancs, Ajándékokkal tömve a bakancs. Zúzmarától fehérek a dombok, Csengettyűszót susognak a lombok. Egymás seggét nyalják a szarvasok, Nem nézek oda, inkább csak olvasok. Az ablakon egy kis fikát kenek szét, A téli hidegben odafagy, nagyon szép! Az ajándékokat én is oda’dtam, Ne lepődj meg, ha szar van a csomagban! Ez nem véletlen, tényleg neked szántam, Jól fog mutatni télen majd a szádban! Egy fénycsík száll el fölöttem az égen, Minden úgy lesz megint, ahogy régen. Ablakomban kopogtat egy agancs, Ajándékokkal tömve a bakancs. Levelet írtunk a Mikulásnak tegnap, Rövid lett, de nem baj, mert csak egy lapp. Van zsákjában mindenféle jóból, Szreppants egyet a citromsárga hóból! Miért ilyen rossz ez a dal, nem értem, A Mikulástól, jobb rímeket kértem! Egy fénycsík száll el fölöttem az égen, Minden úgy lesz megint, ahogy régen. Ablakomban kopogtat egy agancs, Ajándékokkal tömve a bakancs. Ablakomban kopogtat egy agancs, Ajándékok, mogyoró meg narancs. Ablakomban kopogtat egy vombat, Most vasárnap van, tegnap volt szombat. Ablakomban kopogtat egy strucc, Ülj a számra, amikor csak tudsz. Az ablakomban a Mikulás kopogtat, Kaptok egy dalt, jó kopottat!