Újra egy sokszínű év ért véget,
S alkoholos szemmel nézek ma rátok.
Mint annyiszor már, most is sok széket
Foglalnak el a régi barátok.

A december újra belénk karolt,
Mindenki szép ruhába öltözött,
S elcsípek néhány cinkos mosolyt
Az egymásnak lökődő poharak között.

A sör is fehér, habos ruhát húzott,
És szürke csuhában jött el a bor,
S a pálinka, az oly sokszor nyúzott
Ágyas is újra a fülembe dorombol.

Eljött hát újra az utolsó nap,
S mi szoknyát vettünk és hófehér inget,
Hogy e ház, mint egy bűvös csónak
Újévi kikötő felé vigyen minket.

Kell ez a csónak, és kell benne ülni,
Ha háborog is olykor a tenger,
Mert ilyenkor nem fog oly fájónak tűnni,
Hogy a sok kis helyen már kevés a jó ember.