Nagyon-nagyon jó dolog,
Hogy levetkőzni már nem tudok,
Mert nem vigyáztam magamra,
Hogy ne zabáljam magam dagadtra.

A tükör előtt állok és iszonyú a látvány,
Csak bámulok, mint egy ma született bárány.
Én megpróbáltam, de nem sikerült,
Dagadt lettem és ingerült.

Ezért történt, hogy egy vasárnap,
A kocsmában nekem rontott egy nagy állat.
Én kivágtam az ablakon,
Aztán meg csak bámultam ki a rácsokon.

Rendőri koszton éltem én,
Lefogytam hát könnyedén.
A rácsok között kifértem,
Ily módon szökevény lettem.

Vigyáztam már magamra,
Hogy ne zabáljam magam dagadtra.
Nem iszonyú már a látvány
És nem bámulok, mint egy bárány.

Megpróbáltam, és most sikerült,
Nem vagyok dagadt, se ingerült.
És nem ront nekem egy nagy állat
Egy szép napfényes vasárnap.