A kezedet levágom egy kibaszott hosszú fűrésszel,
Nem fogod megérteni, nem fogod felfogni ésszel,
Hogy milyen érzés lesz, amikor vasvillával a hasadba szúrok,
Mert olyan forró lesz a gatyádon a vér, mint a szurok.
A lüktető ánuszodon keresztül a beleidet majd kihúzom,
S egy higanyos baseball ütővel a járomcsontodat kettézúzom.
Csak akkor fogsz rádöbbeni, hogy ez a stílus nem barokk,
Mikor nagy, ballisztikus ívben a szemhéjadra szarok.
És ha akarod, akár a nyakad köré is tekerhetem a gerincedet,
És egy szájbabaszott dugóhúzóval ejtek a televert testeden sebet.
Ha már véres a nyálad, és eltört a vállad, jégcsapot szúrok a szádba,
Ezer fokon edzett acél sínpárt dugok fel a picsádba.
S ha még ez sem elég, a tested elég, jöhet a benzines kanna,
Rád borítok vagy száz kiló vasat, de legyen inkább egy tonna.
És majd ezt a kibaszott tested kibaszom a kibaszott szeméttelepre,
Hogy az egész kibaszott várost elárassza a kibaszott lepra.