Tiszavirág
 
 Ez az éj maradt csak, ez az éj.
 Hajnalban megszületik majd a fény.
 
 Én már nem látom meg a kerek Napot-
 Fölöttem az ég csillagszeme ragyog.
 
 Egy pillanat, míg megfürdöm a holdfényben,
 Aztán eltűnök majd én is ama Örök Éjben.
 
 Nem többet: ennyit adott fösvény végzetem,
 Egy éj, hogy tovább adjam az életem,
 
 Ha kérded: órányira a halálom,
 Régi társaim már sehol sem találom,
 
 Mulandóságom tudatát nyögve hordom,
 Nem kérdezem, miért idevetett sorsom,
 
 Mégis, ha megint kérészéltű lennék,
 Azért az éjszakáért újra visszajönnék.