Nagyon-nagyon jó dolog, Hogy levetkőzni már nem tudok, Mert nem vigyáztam magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. A tükör előtt állok és iszonyú a látvány, Csak bámulok, mint egy ma született bárány. Én megpróbáltam, de nem sikerült, Dagadt lettem és ingerült. Ezért történt, hogy egy vasárnap, A kocsmában nekem rontott egy nagy állat. Én kivágtam az ablakon, Aztán meg csak bámultam ki a rácsokon. Rendőri koszton éltem én, Lefogytam hát könnyedén. A rácsok között kifértem, Ily módon szökevény lettem. Vigyáztam már magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. Nem iszonyú már a látvány És nem bámulok, mint egy bárány. Megpróbáltam, és most sikerült, Nem vagyok dagadt, se ingerült. És nem ront nekem egy nagy állat Egy szép napfényes vasárnap.