Szekrényemben kopott ruháid,
Tükrömben látom arcodat.
Zsebemben gyűrött céduláid,
Rajtuk kezed nyomán karcolat.

Virágok életének végét
Jelenti csokrod az asztalon.
De szépségének örültél egyszer,
Magamat ezzel vigasztalom.

Szekrényemben kopott ruháid,
Hangos léptek nyoma a szőnyegen.
Kispárnám a fejed alá gyűrve,
Mikor arra vágytam, hogy jó legyen.

Szépségének örültél egyszer,
Magamat ezzel vigasztalom.
Virágok életének végét
Jelenti csokrod az asztalon.