Tenyerem bőrödön
Siklik át az éjjelen,
Egy csókba sűrűsödik
Most múlt jövő és jelen.

Nem hangosan
Csak alig érthetőn
Duruzsol a Hold
A havas háztetőn.

Hozzád bújok forrón,
Mint egy kazán
És egymásba olvadunk,
De olyan igazán…!