Az egyik kicsike, a másik nagy

A nagy a kicsinek mindent hagy.

A kicsi a nagyot megkavarja,

De valahogy a nagy is ezt akarja.

A kicsi diktál, parancsol,

Fröcsköl, szalad, gubancol.

A nagy, mintha csak ő volna gyesen,

Csupán asszisztál engedelmesen.

A kicsi éppen azóta baba,

Amióta a nagyobbik papa.

Így, bár nagyon nem úgy tűnnek,

Voltaképpen ők egyidősek.

Baba szalad a papához,

Papa meg sok-sok csudát hoz:

Játékok, finomság, sok-sok mese,

A baba mindennek szerelmese.

Az idő megáll, vagy éppen szalad,

Bosnyákoktól jön a sok jó falat.

Rohanvást telik a közös napló,

Minden lapra jut egy kis dupló.

Kacskaringós virágmintát

Rajzol, ha papa löki a hintát.

Fel-fel-borul a homokos vödör,

Papa azonnal, szótlanul söpör.

Játszótér, piac és talicska,

Végtelen hosszú ez a lista.

Játszóházak közt legjobb a Zsálya,

A Püpp ott napjait ellazsálja.

Sok-sok emberkét próbáló pálya,

Segít neki a nagy-papája.

Tipeg-topog egy talp a teraszon,

Körötte fut két fura kutya-fazon.

Kecsesen kacagva kövek közt kocog,

Halomba huppan a hófehér homok.

Libeg-lobog, lenget a lapát,

Pirulva puszilja Püpürc a Papát.

Csipp-csupp csodákról csacsognak,

Érdekes kicsiknek, nagyoknak.

Néha kócosak, foltosak itt-ott,

Megosztanak számtalan sok titkot.

Zongora zendül, lendül a póráz,

Tűzoltó pancsol, tömve a kórház.

Havat lapátol a két hős mohikán,

Dal futkorászik a kis harmonikán.

Megöleli a Püpp a nagyapját,

Így aranyozza be születésnapját!