A szökőkútnál állunk, Majd leesik az állunk. Csobog a víz mellettünk, Csak azért halljuk, mert lettünk. Nemrég olvastam a Lassie-t, Hú mekkora banzáj lesz itt. Mindenki énekeljen! Legközelebb mondani se kelljen! Ez itt egy koncert, mi zenélünk, Már régóta csak kenyéren és vízen élünk. Ez itt a refrén, nemt’om érzed-e, Megtébolyít téged ez a rossz zene! Nézem a közönséget, A pillantásuk éget. Látom, hogy nem kívánnak, Mert nem hívnak Ivánnak. Fujjolnak és dobálnak, Mindjárt vége a bálnak. Mindjárt a csúcsra érünk, S elcsorog majd a vérünk. Ez itt egy koncert, mi zenélünk, Már régóta csak kenyéren és vízen élünk. Ez itt a refrén, nemt’om érzed-e, Megtébolyít téged ez a rossz zene! Nem csobog már a kút, Biztosan megvakút. Kiszárad majd a medre, El is fog tűnni keddre. Nem lesz miről daloljunk, Vége is a dalnak ezzel.