A szökőkútnál állunk,
Majd leesik az állunk.
Csobog a víz mellettünk,
Csak azért halljuk, mert lettünk.
Nemrég olvastam a Lassie-t,
Hú mekkora banzáj lesz itt.
Mindenki énekeljen!
Legközelebb mondani se kelljen!

Ez itt egy koncert, mi zenélünk,
Már régóta csak kenyéren és vízen élünk.
Ez itt a refrén, nemt’om érzed-e,
Megtébolyít téged ez a rossz zene!

Nézem a közönséget,
A pillantásuk éget.
Látom, hogy nem kívánnak,
Mert nem hívnak Ivánnak.
Fujjolnak és dobálnak,
Mindjárt vége a bálnak.
Mindjárt a csúcsra érünk,
S elcsorog majd a vérünk.

Ez itt egy koncert, mi zenélünk,
Már régóta csak kenyéren és vízen élünk.
Ez itt a refrén, nemt’om érzed-e,
Megtébolyít téged ez a rossz zene!

Nem csobog már a kút,
Biztosan megvakút.
Kiszárad majd a medre,
El is fog tűnni keddre.
Nem lesz miről daloljunk,
Vége is a dalnak ezzel.