Egyszer vót, hun nem vót, innen is túl, ét egysző egy embör. 
Nem is akárhogy… Há, vót neki három gyönyörű gyeröke, valamint egy 
kevésbé felesége, és visszamenőleg OTP tartozása. Egyik rögge elibe 
állt a legidősebb legkissebbik kisfiú, tekergeti ám a kordzakója 
szélit, azt mögszólal:
- Idösapám, nyalja má ki a seggöm! Mög aztán a pisa marja szét a 
villanyszerelő bakancsát! Aztat magyarázza mög néköm, mié lött 
Sztálinvárosból Dunaújváros, abbú mög Pentöle? - Oszt azzal ott is 
hagyta…
Az idő alig ütötte mán el a tizedik gyalogost, mikó gyün a középső 
elsőszülött fiú. Pökött egyet a tenyeribe, majd ugyanazon tenyerit az 
apja tenyeribe csapta és odaszólt:
- Apám! Tosza maga szájba vacogós cápát! Hát, aztán mög aztat 
nyikorogja ki, hogy mitű lött a nálam 10 évve fiatalabb Józsi idős 
vetörán? - Oszt egy 100 forintost az apja homlokára csapva elsietött.
Úgy má vacsora felé járhatott a Polgármestör, mikó elibe állt a 
legkisebbik kisfiú, kinek az állán alig pelyhedzett a Rózsika. Kinek 
feje akkora vót, mint akit má 4 éven keresztül vallattak. Így szólt:
- Idösapám! Hogy szakadna magára egy mázsa szar! Hát, hogy van az, 
hogy a kishúgom a Szalai elvtárs titkárnője, és még egysző se vót 
terhös? Válaszoljon, ha még van egy kis szattyán a petrencéjén! 
- Ezzel fogta magát, és nem engedte el! Húzta, akár az időt.
Kis idő múva hatalmas dörrenés hallatszott. Ú, ez csak a Babszem Jankó
löhetött - Gondolta magába… Mög is jelönt, méghozzá nyomtatásba.
Kérdözi az öregembört: Hanyas vagy? Tizenhárom. Akkó mi félbevágott 
aradokbú mögértjük egymást! Ó, hogy a Francz Ferdinánd szarja le! 
- nevetött, és robogva ott is maradt.
Aztán ezön akkorát nevettek, hogy ótákig rotyogott a klott nadrágjuk. 
Csak úgy kongott a kölesön érlelt jobbágyfing a pisamarta lábukon. 
Osztán mindönki egymásé löttek, ásó, kaka és a budipapír választja el
őket. Vót ottan kéremszépön dínom-dánom, fisi-fosi, hugyi-bugyi. 
Aztán egymás hasát fogva nyomkodták a nevetéstű az emésztőgödör felé.

Na, itt a vége, foss el vége…