Élete gyertyáját soknak eloltá,
Miatta vált számos falu holttá.
Ha beszóltak néki, hogy ronda a lova,
Dobta a kardját, bár nem tudta hova.

Számára fontos a jóság, s a haza,
Fürtös kis hajával kibaszott laza.
Agyongyúrt lovakon a társak is mennek,
Az égvilágon semmi értelme ennek.

Iszik, mint gödény, megrúg, mint ló,
Tyúkszaros élete alávaló.
De segítőkész és szuggesztív alak,
Hulláját szívesen ennék a halak.

Sebére nem kell se géz se vatta,
Kivénhedt lova megszakad alatta.
Imádja őt az egyszerű nép,
Nekem is van róla a falon kép.