Élet idegen

Hiába minden
A szavakban hinnem
Már nem hallom meg
A hangokat.
Hiába hittem, hogy
A szavakban minden
Kitéptem rég
A szóvirágokat.

Egyedül élek
Napjaim kékek
Remélem egyszer
Én is meghalok.
Magányos lettem,
De megszerettem
Hogy egyedül ballagok.

Nem nézek hátra,
De várom, hogy hátha
Valaki utánam kiált,
Hogy ne menj még,
Várnak a srácok
És felém nyújt
Egy jó üveg piát.

De sehol egy lélek
És félek túlélek.
Vészjósló csend fenyeget.
Egy gödröt ások,
Hogy ne lássák mások,
És dúdolok bele
Hangjegyeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük