Gilisz-tata és Gilinyó-anyó
A földben együtt laktak.
E föld általuk lett jó porhanyó
Míg ők csak jól belaktak.

Kerülték ők a nagy fényűzést
A felszín tiltott terep.
Így megúszták a horogra tűzést,
A csali nem jó szerep.

Így éldegéltek ők békességgel,
Míg egy nap egy zivatar
Érte őket nagy nedvességgel,
Ez a légzésbe bezavar.

Elindultak hát a felszín felé
Kis friss levegőt szívni.
A talaj előttük puha zselé,
Nem kellett harcot vívni.

És fönt a tiszta levegőben
Jól egymásba karoltak
És csúsztak együtt a langyos esőben
Éltek és boldogok voltak!