Intro: 
Ha leszáll a sűrű est,
Felvillan egy égitest.
Komoran néz, szürkén lángol,
Vonzó fénye rád lel bárhol.

Éber az álmom, a szemem nyitva,
Kevéssel múlott csak éjfél titka.
Köd lepi be a sűrű tájat,
Jelen van minden, ami csak fájhat.
Szabadulni vágyik a lélek,
Zavar az élet, amiben élek.

Nyitva az ablak, csábít az éjjel,
Csendes közönyöm szakítja széjjel.
Csak szörnyű magányt ne kéne vinnem,
Ha egyedül akarok elmenni innen.

Mégis hív a végtelen,
Én fenn leszek a Holdon, míg te lenn.

Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?
Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?

Elregélem, amit látok:
Régi ingek, zöld kabátok.
Innen föntről lenézve rátok,
Hull reátok egy szörnyű átok.
Ettől majd megtanuljátok,
Alapállásban álljon a szátok!

S ha felnézne rám a földi pórnép,
Egy lapát homokot a szemükbe szórnék.
Kellemetlen lenne, tudom,
De bűneiket már nagyon unom.

S a Hold is várja már talán,
Hogy ott legyek az oldalán.

Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?
Mért kell egyedül menni a Holdra,
Mért nem mehet oda egy horda?

Outro:
Ez az álmom értelmetlen, hiszen
Itt állunk a Holdon ketten.
Még kéne néhány oldalborda,
Hogy nagyobb lehessen ez a csorda.