Hull a hó, és füstöl már a kémény,
Meleg fénynél ránk talál egy élmény.
Ez most egy szép, hófödte ünnep,
A cigányok is fehérebbnek tűnnek.

Hátamra veszem a puttonyom,
De túl nehéz, ráadásul kurvára nyom.
Körbenézek, a hátamon már nincs zsák,
Alszanak a rablók és a nindzsák.

Minden békés, pislognak a csillagok,
Hazafelé egy dalt dúdolva ballagok:

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.

Zúzmarától fehérek a dombok,
Csengettyűszót susognak a lombok.
Egymás seggét nyalják a szarvasok,
Nem nézek oda, inkább csak olvasok.

Az ablakon egy kis fikát kenek szét,
A téli hidegben odafagy, nagyon szép!
Az ajándékokat én is oda’dtam,
Ne lepődj meg, ha szar van a csomagban!

Ez nem véletlen, tényleg neked szántam,
Jól fog mutatni télen majd a szádban!

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.

Levelet írtunk a Mikulásnak tegnap,
Rövid lett, de nem baj, mert csak egy lapp.
Van zsákjában mindenféle jóból,
Szreppants egyet a citromsárga hóból!

Miért ilyen rossz ez a dal, nem értem,
A Mikulástól, jobb rímeket kértem!

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékok, mogyoró meg narancs.
Ablakomban kopogtat egy vombat,
Most vasárnap van, tegnap volt szombat.
Ablakomban kopogtat egy strucc,
Ülj a számra, amikor csak tudsz.
Az ablakomban a Mikulás kopogtat,
Kaptok egy dalt, jó kopottat!