Újra egy sokszínű év ért véget, S alkoholos szemmel nézek ma rátok. Mint annyiszor már, most is sok széket Foglalnak el a régi barátok. A december újra belénk karolt, Mindenki szép ruhába öltözött, S elcsípek néhány cinkos mosolyt Az egymásnak lökődő poharak között. A sör is fehér, habos ruhát húzott, És szürke csuhában jött el a bor, S a pálinka, az oly sokszor nyúzott Ágyas is újra a fülembe dorombol. Eljött hát újra az utolsó nap, S mi szoknyát vettünk és hófehér inget, Hogy e ház, mint egy bűvös csónak Újévi kikötő felé vigyen minket. Kell ez a csónak, és kell benne ülni, Ha háborog is olykor a tenger, Mert ilyenkor nem fog oly fájónak tűnni, Hogy a sok kis helyen már kevés a jó ember.