Amikor megszülettem, a seggem kivolt a számból. Megtudtam, hogy seggfej vagyok, és nem esett jól. Mikor megszülettem, visszatettem seggemet fejembe, Lenyeltem, és kiszartam, hát így került helyére. Na de nem volt rajta lyuk, mert az a számon maradt. Lenyeltem, és kiszartam, így lett járata szaromnak. Szartam is hát eleget, vastagat és meleget. Kitöröltem seggemet, belelépett egy gyerek. És én ezen nevetek, hogy ha-ha-ha-ha-ha.
Ülök a vonaton s nem tudom, Hova megy velem, Ülök a vonaton, Semmi örömöm nincsen nekem. Nem maradt más nekem, csak a csillagok, A Hold is elfordult, már nem ragyog. Ülök a vonaton s nem tudom, Hova megy velem, Ülök a vonaton, Semmi örömöm nincsen nekem. Elalszik a város fénye, száguld a vonat. El kell már döntenem, hogy merre halad. Ülök a vonaton s tudom már, Hova megy velem, Ülök a vonaton, S rendbe jött végre az életem.
Szőke haj és kék szem, Zöld nyelv, még emlékszem. Lebernyege volt neki, Sárgák voltak fogai. A tavi szörnyről beszélek, Folyvást róla mesélek. Ki elvitte a szép leányt, Aki engem úgy kívánt.
Vége van már az olajos brigádnak, Odamegyünk most és szétkapjuk a szádat. A tartozást, azt meg kell adni, Vagy a következményeket kell elviselni. Nekem ne mondd azt, hogy nincsen, Mert szétverem a fejed a kilincsen. Megverlek, hogy a fejed úgy eltorzul, Otthon az anyád nem tudja hova mozdul, A telefonért, hogy a mentőket hívja, Vagy a klopfolóért, hogy a szörnyeteget irtsa /kölyökidő/
Az angyalkáink már, Rég nem látszanak a hóban, De nekem még mindig sokat jelentenek. Az angyalkáinkat A szél elfútta régen. Visszahozni őket többé nem lehet. Az angyalkáinkat Nem látjuk újra soha már Az angyalkáinkat elvitte a nyár. Az angyalkáinkról, Már legendák mesélnek, Mert a sors átadta őket a szélnek.
Nagyon-nagyon jó dolog, Hogy levetkőzni már nem tudok, Mert nem vigyáztam magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. A tükör előtt állok és iszonyú a látvány, Csak bámulok, mint egy ma született bárány. Én megpróbáltam, de nem sikerült, Dagadt lettem és ingerült. Ezért történt, hogy egy vasárnap, A kocsmában nekem rontott egy nagy állat. Én kivágtam az ablakon, Aztán meg csak bámultam ki a rácsokon. Rendőri koszton éltem én, Lefogytam hát könnyedén. A rácsok között kifértem, Ily módon szökevény lettem. Vigyáztam már magamra, Hogy ne zabáljam magam dagadtra. Nem iszonyú már a látvány És nem bámulok, mint egy bárány. Megpróbáltam, és most sikerült, Nem vagyok dagadt, se ingerült. És nem ront nekem egy nagy állat Egy szép napfényes vasárnap.
Vaddisznó Vaddisznó az erdő havában Gyalogol egymagában. Ha vadásszal találkozna, Ő biztosan elszaladna. A vadász útólér. Ne! Menekülj az erdő mélyébe! Ha egy bokor alá bújsz, De ott meg nem lapulsz, A vadász megtalál, S vérző sebed, hiába nyalod, nem gyógyul be már. Elvérzel a bokor alatt, A vadász utánad szalad, Mert azt hiszi, hogy az te vagy, Pedig ott egy másik szalad.
Sport Korcsolyámmal siklok a jégen, Nagyon jól megy, úgy, mint régen. A bókokat megköszönöm, A sört pedig fölböfögöm. Síelni is szeretek, Igaz, néha elesek. A szánkózást is szeretem, A bobozást meg nem vetem. A nyári sportokat nem szeretem, Olyankor a télen jár az eszem.
Börtön Rácsos ajtó mögött állok, Ide zártak a zsernyákok. Jártam biz én Nagysallóson, Ott megöltem az anyósom. Hozzám vágta a nagy baltát, Mondtam neki: kurva anyád! Visszadobtam, meg is ölte, Jaj de jó volt, he-he-he-he. Befektettem az almába, Megettem rossz volt a szája.
Amikor a nyuszika Elment a diszkóba, Nagyon-nagyon jól érezte magát, Hiszen otthon hagyta a kishúgát. Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye Táncolt a farkassal a nyuszika, Otthon pedig ordított a kishúga, Nagyon-nagyon érdekes: Az egyik sirat, a másik nevet Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye. Amikor a farkas beszívott, Nyuszikát letapizott, Leteperte az éjszakába’ Megerőszakolta. A picsába! Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye, Ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye-ye.