Sokan észrevétlen
Szomorodnak el,
Sokan várnának
Tovább is ha kell.

Sokan váratlanul
Állnak tovább
Sokan türelemmel
Óvják a csodát!

Sokan rohannak
Haláluk elé
Sokan megállnak
Arccal a nap felé.

És néhányan
Karjuk kitárva forognak
Esőkben láthatatlanul
Mozognak,

Mezőkön hevernek
Ruhátlanul és
Szobákban gyilkolnak
Ártatlanul.

És vagyok én,
Ki gyilkolni gyáva
Beleolvadok
A szobák falába.

Nem forgok mezőkön
Mezítelen csak
Vaskos takarókban
Félig éberen.

Hiányzik álmaim
Puhasága,
Az álom
A lélek ifjúsága.