Címetlen

Kék üvegfigurák
Csalános rétek
Arcomon szétkenve
Forró viaszréteg.
Kilesett szitkok,
Nem rejtett Titkok.

Félénken engedem
magam alá.
Korai volt a félelem,
Hisz a meleg átható
Érzete feledtet minden
Fájdalmat és hideget.

Csak ülök tovább
Élvezem az egyre hűlő csodát
Most már azt sem tudom
Micsodát!
Végül fanyalogva ülök
Önnön „vízéletemben”.

Én-tudatom gátlástalanul
Tör előre,
Míg végül ráébredek.
S csak ülök ott mosolyra húzott szájjal
Én, aki szebb és okosabb
Voltam Mindenkinél
Akit senki le nem győzhet!

Lassan elsüllyedek
a gőzölgő lében.

Nem lennék a saját bőrében!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük