Kék üvegfigurák Csalános rétek Arcomon szétkenve Forró viaszréteg. Kilesett szitkok, Nem rejtett Titkok. Félénken engedem magam alá. Korai volt a félelem, Hisz a meleg átható Érzete feledtet minden Fájdalmat és hideget. Csak ülök tovább Élvezem az egyre hűlő csodát Most már azt sem tudom Micsodát! Végül fanyalogva ülök Önnön „vízéletemben”. Én-tudatom gátlástalanul Tör előre, Míg végül ráébredek. S csak ülök ott mosolyra húzott szájjal Én, aki szebb és okosabb Voltam Mindenkinél Akit senki le nem győzhet! Lassan elsüllyedek a gőzölgő lében. Nem lennék a saját bőrében!