Én ezt látom a papíron
Sűrűn folyón leírom,
Mint törik a fény
A víz tetején.
Képpé olvadnak össze a színek,
Mint verssé állnak össze kósza rímek
Mik csak szavak voltak a legelején.
És lassan megtelik az oldal
Körökkel, csíkkal, folttal
Magával ragad az alkonyi ég.
Összekeveredik az álom a képpel,
Ahogy zöldül a vízben a sárga a kékkel
A szín a papírt fürdeti még.
És Te ott ülsz a csónakban,
Ezer év szakad föl egy puha sóhajban,
Ahogy a szél a bőrödhöz ér.

Puha csók ül meg egy lágy hajlatban
Ki nem mondott szavaim bujkálnak hajadban.