Emlék

Valami mozdult a sötétben.
Lassú volt, kecses,
Mint egy madár,
S könnyedén, mintha 
Nem volna határ,
Reptette messze a képzeletem.
Szép ez a látvány. Szeretem.

Csak fordult egyet, s megállt.
Apró barázdák futottak 
Át rajra puhán,
Mint titokzatos fodrok
Egy bársonyos ruhán.
Kinyújtotta öt gyönyörű ágát,
Óvó érintések rejtett világát.

Csak néztem, hol pihen.
Az arcodhoz ért
Lehunyt szemed alatt,
S hangtalanul füled 
Felé haladt
Magára tekerve egy kóbor tincset,
Mint rabulejtő, göndör bilincset.

Majd elsimult újra az ágyon,
S én kíváncsin vártam,
Rajongva hosszan,
Hogy bűvöl el majd,
Ha újra megmoccan.
Kedves emlék lesz: kettesben Veled,
Ahogy csodálom csendben a kezed.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük