Láttam rajtad, hogy izzad a talpad, Gyönyörű voltál, mint az égbolt, ha pirkad. Futottál és a mezőn, s a réten, Arcodba süvített a sörétem. Nem lettél ettől szebb te, De kedvemet ez nem szegte. Ismerek egy uzsorást, pénzt kaptam tőle, Férfivá operáltatlak belőle. Ruhásszekrényemet zárja, ha lakat, Nem lopnak el belőle halakat. A fingom rejlik a gardróbban, Ha a kijön, a lakás rádrobban. Gyere Kicsikém lalla-lallala! Menjünk együtt tovább lalla-lallala! Olyan könnyű veled lalla-lallala! Mért mennél egyedül? Lalla-lallala! Tavaly óta nem nőttél csak egy araszt, Baltával üti arcodat egy paraszt. Orrodból a takony kiserken, Végigrugdoslak a felszántott telken. És nem változtathat a lényeden, Ha szétmarja az arcodat a vérebem. Arcodnak ez sok lesz, de nagyon, Jobb lesz, ha végre már békén hagyom. Testedet emésszék a lángok, Bordáid közé egy raklapot vágok. Kartont a szádba, égjen a tűz, Régóta tudom, hogy nem vagy már szűz. Gyere Kicsikém lalla-lallala! Menjünk együtt tovább lalla-lallala! Olyan könnyű veled lalla-lallala! Mért mennél egyedül? Lalla-lallala! Útravalóul hamuba sült tested, Hozzá a vándort régóta kerested, Megmaradt epédet a kétkedés rágja, Begyújtom újra, hadd égjen a máglya. Szél gyűri most könny mosta arcom, Véget ér veled már a harcom. Ütvefúró, kavics lalla-lallala! Pásztó-burger, trafik lalla-lallala! Szeresd, hogyha hűtő lalla-lallala! Gőzdugattyú, szikra lalla-lallala!