Gyere Kicsikém!

Láttam rajtad, hogy izzad a talpad,
Gyönyörű voltál, mint az égbolt, ha pirkad.
Futottál és a mezőn, s a réten,
Arcodba süvített a sörétem.
Nem lettél ettől szebb te,
De kedvemet ez nem szegte.

Ismerek egy uzsorást, pénzt kaptam tőle,
Férfivá operáltatlak belőle.
Ruhásszekrényemet zárja, ha lakat,
Nem lopnak el belőle halakat.
A fingom rejlik a gardróbban,
Ha a kijön, a lakás rádrobban.

Gyere Kicsikém lalla-lallala!
Menjünk együtt tovább lalla-lallala!
Olyan könnyű veled lalla-lallala!
Mért mennél egyedül? Lalla-lallala!

Tavaly óta nem nőttél csak egy araszt,
Baltával üti arcodat egy paraszt.
Orrodból a takony kiserken,
Végigrugdoslak a felszántott telken.
És nem változtathat a lényeden,
Ha szétmarja az arcodat a vérebem.

Arcodnak ez sok lesz, de nagyon,
Jobb lesz, ha végre már békén hagyom.
Testedet emésszék a lángok,
Bordáid közé egy raklapot vágok.
Kartont a szádba, égjen a tűz,
Régóta tudom, hogy nem vagy már szűz.

Gyere Kicsikém lalla-lallala!
Menjünk együtt tovább lalla-lallala!
Olyan könnyű veled lalla-lallala!
Mért mennél egyedül? Lalla-lallala!

Útravalóul hamuba sült tested,
Hozzá a vándort régóta kerested,
Megmaradt epédet a kétkedés rágja,
Begyújtom újra, hadd égjen a máglya.
Szél gyűri most könny mosta arcom,
Véget ér veled már a harcom.

Ütvefúró, kavics lalla-lallala!
Pásztó-burger, trafik lalla-lallala!
Szeresd, hogyha hűtő lalla-lallala!
Gőzdugattyú, szikra lalla-lallala!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük