Itt ülünk…

Itt ülünk bezárva bazeg,
Odakint meg világosodik az eg,
Az arcom az üvegre tapad,
Alattam leszakadt a pad.

Görnyedten ülünk a faromon,
Termelődik bennünk a feromon.
Egy lámpásban vagyunk és nincsen benn Gzsin,
Láttam, hogy nyakörv sincsen Benjin.

Amikor együtt én és ebem,
Ő okozta minden sebem.

Légkalapács zakatol,
Egy traktort épp egy baka tol.
Együtt toltuk tegnap én is,
Mi nem mondjuk ki azt, hogy pénisz.

Aki most itt ül a széken,
Egy kis libazsírt a hátamon szétken,
De nem zavar most, inkább hagyom,
Mert nem tetszik a növény, ha gyom.

A kertemet én nem kaszálom,
Ha felriaszt egy rangasz álom.
Ott a kerítés, ahol a sátrak,
Egy barom, ha dühös, megragad s átrak.

A főnök a levelet diktálja,
Amiből eszek, az Dick tálja.

Légkalapács zakatol,
Egy traktort épp egy baka tol.
Együtt toltuk tegnap én is,
Mi nem mondjuk ki azt, hogy pénisz.

Mögöttem liheg egy fakabát
És eltör a hátamon egy fakapát.
Vérzett a hátam, mint az atom,
Megváltozott a mintázatom.

Ebben a városban nem sok a tér,
Szar ez a dal, nem sokat ér.
És az biztosan felőröl,
Ha elkezdem újra előröl.

A sárba veletek együtt esem,
Mi vagyunk négyen az együttesem.

Légkalapács zakatol,
Egy traktort épp egy baka tol.
Együtt toltuk tegnap én is,
Mi nem mondjuk ki azt, hogy pénisz.

Légkalapács zakatol,
Egy traktort épp egy baka tol.
Együtt toltuk tegnap én is,
Mi nem mondjuk ki azt, hogy…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük