Zöldellő fák, madárka az égen,
Langyos vízsugár csobog le szépen.
A folyam cseppjei, mint sok furcsa rab
Néznek az égre, börtönük a hab.
Csordogál az ér, de senkit se zavar,
Sőt boldogan úszik vele az avar,
Föntről a fákról pedig látják a tobozok,
Hogy gyengül az ár, mert tovább nem hugyozok.