Perc

Ragyogón ringó reggelen
Színektől szédül szemem,
Levéllengető lágy lombokon
Jövőt játszik a jelen.

Friss fény feszül a fákra,
Hegyhátra hág a hév,
Végbehajló vérszín vágyakat
Éget az égre az év.

Meg-megvillan még a meleg,
-Csalfa csillagú csősz-
Hűvös-heves hazug hölgyként
Ölelve őszül az Ősz.

Bűvös bájú bíbor berkeken
Sziszegve száguld a szél,
Hideg harmattal hintve a hajnalt,
Tétován támad a tél.

Sötét sávokat simít a sár, s
Fagyba forduló fáradt falak
Közt kibújik kába-köpenyéből
Az avarban alvó angyal-alak.

Most még mereng, meg-meginog,
Sűrű sómarta subája sáros,
Hamarosan három hónapra
Vacogó vászonba vonja a várost:

Jeges jövő jön-jár a járdán,
Téli tetőkre tekint a tornác,
A Domboldal dús-dagadó dunnája
Fagy-fehér fényű fodrokat formáz.

Ragyogón ringó reggelen
Kárpótlásul kapom e képet,
Széttört szívembe színeket szór
Az éjjelre ébredő élet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük