Magányos álmok illata vagy, Sűrűn hulló jázmineső. Ki olvad a tájjal, Ha enged a fagy, Ébren is álmodó útkereső. Te vagy a hóesésben a csend, Mely átjárja a zajos éjszakát Dallam, amely körbeleng Időt, kertet és szobát. Íze véget nem érő csókoknak, Színe a nyíló őszi égnek, Ritmusa táncoló lángoknak, Mik újra meg újra bőrömhöz érnek.