Szilveszter 2013

Buszforduó szilveszteri meglepetés

PISTI :                   BEVEZETÉS
Pisti:                    ”a GÖRDÜLŐ IDŐ”   

A gördülő idő kattan,
a kerti bútor rattan
az udvarról bekerült.

Kint milliónyi hóember
A szobákban meleg december
Az arcokon szétterült.

Az idei évnek mára vége
Valaki sajnálja, valakinek végre
Csak egyszer nyár, de kétszer tél.

Holnap már új év, a konfetti színez
Fociból vb, MSZP vagy Fidesz?
Úgyis más, mint amit képzeltél.

2014! Végre egy páros szám
Nem kell, hogy hívjalak, gyere csak át hozzám
Jövőre 32 éves leszek én.

Valaki szülni fog, valaki nősül
Valaki végre jár, valaki őszül.
Valaki gazdag és valaki szegény!

Örömmel tölt el, hogy veletek tölthetem
E vidám ünnepet, s magamra ölthetem
A házigazda büszke szerepét.

Ragadjuk kezünkbe a pezsgős poharat
A jövőben úgyis ki mint vet úgy arat,
és hagyjuk el az este feszes keretét.

Ha be akarsz rúgni tedd meg bátran,
Akkor is itt alhatsz,van egy sátram.
De félek, hogy én leszek, aki benne ébred,
Na fogd azt a poharat, oszt boldog új évet.                                        
/KOCCINTÁS/
Dani + pisti:     ”DECEMBER 31.”  (ádám25  dallamára)

Újra egy sokszínű év ért véget,
S alkoholos szemmel nézek ma rátok.
Mint annyiszor már, most is sok széket
Foglalnak el a régi barátok.

A december újra belénk karolt,
Mindenki szép ruhába öltözött,
S elcsípek néhány cinkos mosolyt
Az egymásnak lökődő poharak között.

A sör is fehér, habos ruhát húzott,
És szürke csuhában jött el a bor,
S a pálinka, az oly sokszor nyúzott
Ágyas is újra a fülembe dorombol.

Eljött hát újra az utolsó nap,
S mi szoknyát vettünk és hófehér inget,
Hogy e ház, mint egy bűvös csónak
Újévi kikötő felé vigyen minket.

Kell ez a csónak, és kell benne ülni,
Ha háborog is olykor a tenger,
Mert ilyenkor nem fog oly fájónak tűnni,
Hogy a sok kis helyen már kevés a jó ember.
 Pisti: 

Na ha ez egy csónak, akkor állítsuk irányba
mielőtt megfulladunk a negédes rinyába.
Lássuk ezt az évet mi is történt velünk
Néha csókolózunk, de néha faszt is verünk.
De erről több szót szólni lassan nem is merünk
Te meg húzz a picsába mer téged nem ismerünk.
 Dani:                    Átvezetés: évértékelés
Dani:                   ”bulvárvers”

Így szilveszterkor, ha visszagondolok,
Az elmúlt év még rövidnek is tűnt,
Pedig történt egynéhány érdekes dolog,
Ha egy kicsit jobban visszatekintünk.
Mondok most ezekből néhány példát,
Ha van egy kis időd meghallgatni,
Hogy az elszaladt évet még egyszer éld át,
Mielőtt végleg el kell búcsúztatni:

Miniszterelnök volt sok évvel korábban
Meg is koronázták, bár nem úgy, ahogy kérte,
És végül  81 éves korában
A halál Horn Gyula bácsit is elérte.
Az Unió 28 tagúvá hízott,
Horvátország lépett be utolsónak,
S bár volt néhány arc, aki ebben bízott,
A nemzeti dohányok sem lettek olcsóbbak.
Felavatták Horthy Miklós mellszobrát,
Megszületett György, a cambridge-i herceg,
Az USA-ban 30 éve nyomják Oprah-t
A vidámpark meg lenyomta az utolsó percet.
Nem ment jól ez az év Federernek,
Ibrahimovics továbbra is nagyon laza,
Minket már a villanyszerelők is megvernek,
Hollandiából is 8-cal jöttünk haza.
15 éve élünk már barátok között,
Győzike egy igazi adó-kalandor,
Schwarzi a vászonra visszaköltözött,
És pusztít az elszabadult vak komondor.
Update Norbi kezdheti tiszta lappal,
Megismertük Ted Mosby feleségét,
Wunderschön, X-faktor és éjjel-nappal,
Érezni a közelgő világvégét.
Amerika majdnem válságba futott,
A rezsi is lecsökkent veszettül,
Amstrong a doppinggal erőset bukott,
Damu meg a rácsok mögött ül.
Sorolhatnám még a rengeteg szennyet,
A híradó is ontja a sok katasztrófát,
Már nem is tudom, hogy világgá menjek,
Vagy keressek magamnak egy akasztófát?
 
Nem kell a dolgokon görcsölni,
Csak látni kell, hogy jó ez a világ,
És néha egy kis pálinkát szörpölni,
Hogy átéljünk egy kis ezotériát.
 Pisti :                   ”By alex kedvesem” és fütty
Dani:                   leállítja
Dani:                   

Hogy is volt? Mi a fasz? A gagyinak bája lesz?
Ez vízió, vagy igaz? Ne már! Good by Alex!
Jöjjenek inkább tőlünk újabb bájos lírák
De ne legyetek velünk túl szigorú bírák
Ti kis csírák!
 Pisti:                    ”AZT HISZEM HÓ VOLT”

Azt hiszem hó volt, de az biztos , hogy hideg
Daniék mulattak bennem remeg az ideg
Ott ültünk pont ott azon az ágyon
Szememben könnyek, lelkemen lábnyom
Azt gondoltam ennél csak jobb lehet 2013.

Nézzük hát végig honnan hová értünk
Talán nem unjátok és senkit meg nem sértünk
Volt itt foci, lakzi, sajnos temetés is.
Tetőfokra hágott a 32-es fétis,
És így év végére rendbe jöttem én is.
 Dani:                   ”Pistinek és Krisztinek”

Az első randi már régen volt,
Egy öreg Varjú emlékszik talán,
Kesztyű a kézen, az égen hold,
Vacsorázott a fiú, s a lány.
A szemekbe gyorsan szerelem szökött
Egy félig emésztett kandisznó fölött.

Örömmel csivitelt minden madár,
Pletykálva susogott az útszéli bozót,
S attól volt hangos a széles határ,
Hogy két magányos szív találkozott.
Csókot remélt a fiú a lánytól,
Színes lett az ég a szivárványtól.

Elmélázott a jóképű legény,
Hogy kéne csapni tovább a szelet?
S íródott tovább a romantikus regény:
Maguk mögött hagyták az első telet.
A gondolatokat követték a tettek,
Szépen lassan egy párrá lettek.

Összemelegedett hát a két szív,
Érezték, lelkük így kevésbé fázik,
S hogy nagyobb legyen a romantikus ív,
Meg sem álltak egy családi házig.
Még be sem csukták a kaput maguk után,
Én máris a nyakukba varrtam a kutyám.

Az élet hát így haladt szépen előre,
Közös lett az út és közösek a dolgok,
Maguk sem tudták még, mi lesz belőle,
Csak remélték, életük így lesz boldog.
Amikor együtt voltak, mindig örült a búrám,
Még ha magamra is hagytak egy szegedi túrán.

Aztán jöttek szép napok és sajnos rosszak,
Nem mindig volt meg a közös nevező,
Végül aztán szét is bútoroztak,
Elveszni látszott az evező.
Tudták, hogy egyedül sem lesz ez könnyebb,
Fájt is a szív és folytak a könnyek.

Mégsem szakadt el ekkor a fonál,
Csak megfeszült egészen pattanásig,
Néha az egyik még telefonál,
Vagy egy buszmegállóban látja a másik.
Így futott a történet két külön szálon,
Hogy ki-ki magára, majd újra a másikra találjon.
Néhány hónap eltelt egymás nélkül,
Mindkét fél lassan lőállást bontott,
A szív aztán óvatosan újra békül.
És közelednek az álláspontok.
És itt vagyunk újra a metsző télben,
Fej dől a vállra, és kéz nyugszik a térden.
Azóta ez lett a gnómok háza,
Kígyók, pókok, kutyák és macska,
Némelyiket néha az áram rázza,
Összegyűlt a világ összes mocska.
Így aztán igazán vicces család lettek,
Valljátok be, Bözsi nagyon hiányzott nektek.

A jövőben az a szép, hogy nem ismerjük,
Csak tervezni lehet, és remélni persze,
Hogy ha lelkünket kinyitni mi nem is merjük,
A másiknak talán lesz hozzá mersze.
Azt kívánom, legyetek egymásnak ez a másik,
És fogjon immár tüzet, ami régen parázslik.
PistI:                    

Itt ülünk bezárva meleg van kurvára
Dani:    

Áhá, itt ülünk ???
Dani:                   ”Itt ülünk...” DAL
PISTI:                    Leállítja
Dani: 

NA AKKOR PÖRÖGJÜNK FÖL GYORSAN JÖJJÖN EGY KÉT EMLÉK
VALAMELYIK 100 ÉVE VOLT VALAMI MEG NEMRÉG.
Psiti :                   átvezetés : a régi alkoholizálások
DANI:                   ”RC CAFE”

A bulinak vége, elkövetve már minden marhaság,
Elnyűtt testem ólomnehéz, alaktalan fahasáb.
Az őszi éjszaka az aszfaltra hatalmas tócsákat zokog,
A nedves járdán bizonytalan léptekkel csoszogok.
Mint omladozó, ócska ház egy elhagyatott, régi telken,
Az elpazarolt éjszaka súlyát már alig bírja lelkem.
Émelygő gyomrom már jelzi, hogy holnap nem lesz ebéd,
Letenném már lassan a fejem, de az otthon messze még.
Végül aztán befordulok egy ismerősnek tűnő sarkon,
Aprópénz közt kotorászik pecséttől meglilult markom.
Alig talál zárra a kulcs, reszket a lábam a küszöbön,
Túlélek egy újabb lépést, nem érdemlem, csak köszönöm.
Ruhában, mosatlan foggal, vetetlen ágyamra omlok,
Lüktet a lassan márvány-fehérré szédülő homlok.
Hajnalodik, az alkohol keserű mosoly a számon,
Gyűlölöm magam, ki is törlöm a telefonszámom.
Már meg sem lepődöm, hogy nem maradt semmi pénzem,
Csak ne kéne a tükörben fakón sorvadó arcomra néznem.
Két rokonszenves hányás után visszahullok az ágyra,
Mint megriasztott keselyűk a dög fölé nyúló ágra.
A szemeimet még néhány órán át csukva tartom,
Megvárom, amíg újra hallok, és nem zsibbad már a tarkóm.
Irataim elvesztek és energiám sincs már a hétre,
De ahogy lassan múlik a szédülés, úgy érzem, mégis megérte.
Dani + Pisti:     ”cosmopolitan”
Pisti:     felvzetés: videovetítés
 videóvetítés
PISTI:

ÉS MOST JÖJJÖN ELŐ ISMERT MÁSIK ÉNEM
DANI:

Ó TE TELIBE KÚRT KIS SKIZOFRÉNEM
JOBB HA EHHEZ MINKET MAGUNKRA HAGYTOK
PISTI:

TI ÚGYIS MINDANNYIAN CINKOSOK VAGYTOK

/feles/
 PISTI + DANI:     ”CINKOS VERS-PÁRBESZÉD”

Pityu:    
A szilveszteri vacsora ízlett-e vajon?
Pirított takony volt olvasztott vajon
És a virsli tudod-e mi lesz a belében.
Szar lesz az barátom az volt az ebédem.

Dani:     
És mi a pohárban pezsgőnek látszik,
Tán a háborúban hugyozták a nácik?

Pityu:    

Mit néztek buzik villogó szemekkel?
Elhúzhattok innen kifordult belekkel.

Dani:     Bassza meg a kurva élet ez teljesen cinkos!

Pityu:    Bassza meg a lábon folyik már a híg fos.

Dani:     Én majd vigyázok rád, nincsen több féldeci.

Pityu:    Vigyázzá’ anyádra te rohadt kis geci.

Dani:     Na Pisti, most már tényleg vegyél kicsit vissza.

Pityu:    Mé’ má’ nem takar a kibaszott kulissza?

Dani:     Az anyád picsáját, mindenki téged néz!

Pityu:    Nyalják ki a seggem nincs benne lépes méz.

Dani:     Na elég te kis buzi, ezt nem tudom vállalni.

Pityu:    Pedig gyomrom tartalmát most fogom tálalni.

Dani:     

Ezt a cinkos faszkódást mindig úgy utáltam.
Mi a fasz az ott, sör?

Pityu:    Nem, nem bebrunyáltam……!
Dani:

LEZÁRULT EGY KORSZAK,
OSZLIK MÁR A BORSZAG
GYŰLNEK MÁR A LAGZIK
DE VALAKI CSAK BAGZIK.

NA INDÍTSUK MEG!

+átvezetés: házasságok és legénybúcsúk
PISTI:                    ”DANI LEGÉNYBÚCSÚVERS”

Írta pityerszer verse:

Dániel gondolom rájöttél magadtól,
Nagyban különbözöl a porcos  halaktól.
És arra is talán, hogy nem lesz ma színház.
De ne aggódj ez a vers majd mindent tisztáz.

Ma este nem lesz szó verselő lovakról
Más bőrt húzunk le a ritmusos szavakról
Zsófiát se féltsd, jól tudja mi a dolga
Várni fog téged, mint egy hű rabszolga.

Az utcák ma bűzlenek Fingunk szagától
Nyerges urunk azt kérjük ma mind magától
Jöjj velünk, nem merünk nélküled inni
Ha cinkulok testemet te fogod vinni.

Legénynek búcsúja, na itt van a napja
Kobó most nem jött el sem a nagyapja
De jelen van Szabi, meg Miki, meg mások
Mica is itt van, na nekem ez már sok.

Gyere kicsikém, hát nem bánod te azt meg
Ha pedig mégsem jössz, akkor meg baszd meg
De nem hinném, hogy ezzel probléma leszen
A szüzességedet ma este el veszem.

Úgy néz ki nem leszel Buzi ma magadban
Mert többen is leszünk így, meleg alakban.
Le Brutális este várja a kis testünk
Ágyadba társnak egy cigány lányt kerestünk.

Kérdezed: Pityu meg mit papol itten?
Hogy legyek ma este Cosmopolitten?
Szekrényemben maradtak kopott ruháim,
nem fogom lehányni makkos csukáim.

De gyorsan lekerül válladról e gond.
Nyugodtan kérdezd meg erről Egont.
Mostantól iszunk, ki mennyit mer
Én fél óra múlva „have a nightmare”.

Egy hónap sem múlik bekötik fejed
Melletted Zsófi, akkor már nejed,
Tőle kérdezem, elenged-e mára?
Kulcsoljuk kezünket előtte imára.

Zsófi! Danikára mind nagyon vigyázunk,
Garantálhatom, hogy jó ócskán elázunk.
S ha netán az ölébe ül egy lányka este,
És véletlenül pont meztelen a teste,

Bocsáss meg nekünk, de mi más körökben
Muslicák fulladnak a meghagyott sörökben.
Dániel próféta igyunk szilvát egyet,
S ha ez még nem elég utána meg meggyet!

Mindenki ragadjon korsót, pohárt, stampót
Kezdjük el fokozni most már a tempót.
Maradjon épségben szemek, boka, térd.
Ne kelljen rohanni Leukoplasztért.

Ma nincsen Szilveszter, de az lesz a vége,
Ha Dávid was swimming, már akkor megérte.
Itt e sok jóképű mindegyik egy veled,
Furcsán néznek majd ránk, szép kis Egyveleg.

Ez itt egy színház mi mesélünk
Már régóta készülünk, hogy ma kiherélünk
Ez itt a vége nem tom’ érted-e!
A következő kört vajon ki kérted-e?
Dani:                   ”legénybúcsúdal”
PISTI:                    ”SZABI KIKÉRŐVERS”

/vőlegény "kikérés"/
Egy kis csendet kérek egy verssel készültem,
Mire megköltöttem bele is őszültem
Szabolcs kért meg erre, lévén jó barátom.
De tetteimet tovább nem is magyarázom:

Búcsúztató

Bizonyos dolgoktól sohasem búcsúzunk,
Mert belénk ivódnak örökre.
Szívünkből feléjük láthatatlan fonalat húzunk
Mely ráhurkolódik a vérkörökre!

Szemedre mégis fátylat von a pára
Ha a távolból megfeszül egy-egy fonál
És mosollyal gondolsz a messzi apára
És már előre érzed, ha telefonál!

Vagy illatát érzed a nyári szélben
Édesanyád hideg szilva levesének,
És meleg szeretet fakad a télben
Ha emléke zeng egy régmúlt esti mesének.

És emlékeidben hangos a ház
Ha bátyáddal néha-néha összekaptok
S ha kitör a csillapíthatatlan foci-láz
A nappaliban is a labda pattog.

Sokat látott e békés családi fészek
Mikor fejeden még dús göndör a szőke,
Mikor az első lépések sokasága félszeg!
És nagy hegynek tűnik a kicsiny ülőke!

És látta szüleid aggódó arcát
Mikor minden kamasz vakmerő
És nagy összeggel tetted meg a vergődő Barcát,
Mert szerinted az tuti nyerő.

S az egyetemi évek sűrű szövedéke
Mikor félve figyelte Fickó és Cézár,
Ahogy az állatorvosi ifjú növendéke
A kertben egy szikével sétál.

S még milliónyi gyönyörű emlék
És a Boldizsár család mögötte
S gondolatodban kedves vendég
Ki lelked Tiszasashoz kötötte.

Ki oly büszke Rád, a nagymamád
A zabolátlan, zúgó Tisza mentén
Ki távolról is szeret és imád
És átmosolyog az idők kósza csendjén.

Édesanyád, édesapád, s a testvéred
Most mind itt állnak előtted
Köszönd meg nekik, hogy céljaid eléred
S hogy varázsoltak gyermekből egy csodás felnőttet.

Köszöntsd édesapád, ki példaképed lehet
Tisztesség és emberség terén
Kiről a te fiad is majd méltán példát vehet
Mert becsületes és szerény!

Köszöntsd édesanyád, aki annyira szeret,
Hogy nem is találtam rá szavakat
Tőle örökölted a lelkiismereted
És tőle a kitartó vasakarat.

És köszöntsd egyúttal az édes testvéred
Ki még most is rád féltőn vigyáz
Ha szükséged van rá, bármikor eléred,
S ha teheti, a bajból kiráz!

És hálásan köszönjük mind, akik itt vagyunk,
Hogy kaptunk egy barátot, egy nemes lelkű embert
Kit magára most már soha sem hagyunk
S együtt legyőzzük akár a háborgó tengert.

Az élet rendje az, hogy a fonalak lazulnak
És mások feszülnek a régiek helyében.
A sorrendek lassacskán átalakulnak
S a nagyszülők gyeplője az unokák kezében.

A férfiszív kusza gubancos köteléke
A nő lelkébe kell, legyen kipányvázva
Hogy együtt lazuljon - feszüljön
Mátkához a legény és legényhez a mátka.
DANI:                   ”ZSÓFIA napra”

Göcsörtös fatörzs, állok az avaron,
Tartom az arcom a metsző szélnek.
A szürke nap felé tárom a karom,
Biccentek az emlékek őszének.
Átfúj a szél, a kabátom lobog,
Gyűrött, piszkos paplan az ég,
A szívem csendes, de lelkesen dobog,
Még mindig megérinti a szép.

Más ősz ez már, mint a régiek voltak
Mikor néztem, hogy hullik a fákról a sárga,
Mikor a hideg szilánkok lelkemig hatoltak
És bolyongó talpak dermedtek a sárba.
Elég az arcom a szélbe tartanom,
S érzem az ismerős, édeskés szagot,
De más lett a szín és más a tartalom,
Ami betölti most a kedvenc évszakot.
Már más az érzet, ami mindehhez tapad,
Másképp lépek az úton, s szemem a deres
Füvön vacogó árnyékos fapad
Mögé sandítva is már egész mást keres.

Egykor zavaros, kusza volt a lelkem,
Szinte akartam, hogy fájjon a bánat.
A kínzó hideget magamhoz öleltem,
Sietve hagytam el meleg szobámat.
A sűrű ködbe beléfúrtam magam,
Nyirkos hideggel telt meg a tüdőm.
S papírra írtam pár rímelő szavam,
Hátha nyomot hagynak az elmúló időn.
Lelkem mára már megnyugodott,
Tiszta fényű, síma víztükör,
S nem kél már a belédobott
Kő nyomán sem csak apró ívű kör.
Most, immár világos tudattal szinte
Jólesőn tekintek vissza a múltra,
Figyelve, hogy a fény miként csen színt e
Sokáig szürkén kanyargó útra.
Hányszor ültem az üres fák tövén,
Szorongva régi, magányos őszökön,
Vágyódva, hogy a lombokkal együtt én
Is talán csendesen megszököm.
Vagy legörnyedtem a fagyott talajra
Kaparni magamnak dermedt
Ujjaimmal egy hűvös, minden bajra
Nyugtot ígérő vermet.

Ültek a polcon a régi, nagy álmok
Újra és újra elhalasztottan,
S újabbak szövődtek hosszú és álnok
Éjeken, melyeket átvirrasztottam.
De valóra válni egyik sem tudott,
Egy lépést sem tudtam tenni előre,
S idővel már nem is zavart, hogy unott
Lélekkel, ruhában dőlök a heverőre.

Ma már béke és rend van belül,
Ritkán szorongok éjjel az ágyban.
Ha kél is egy vihar, csakhamar elül,
S újra csak a csend piheg lágyan.
Gyenge sajgását érzem ma csupán
Az egykori sűrű magánynak.
Megtaláltam Őt, igaz, csak sután,
Miután Ő megtalált engem magának.
Keresett, hívott, s én nem értettem még,
Csak tétova léptekkel haladtam lassan
Egy belső ajtó felé, hogy a rég
Látott Vendégnek végül kinyithassam.
Látom magam előtt a kedves arcot,
Mint a megtestesült földi békét,
Mely, mint drágakő mellől az olcsó kvarcot,
Kisöpörte lelkem romlott törmelékét.
Látom az apró kezet, amely felém intett,
S a legmélyebb gödörben karomat elérte,
S ma is igéz a bűvölő tekintet,
Mely választ kínál a kétkedő létre.
Nem engedte, hogy bánat nyomasszon,
Jól bebújt a bőröm alá, és benn,
Rendet rakott, mint jó háziasszony,
Utat mutatva a meddő keresésben.
Világlani kezdett sok régi titok,
Ahogy a sűrű ösvényen mellém lépett,
S ha most néha-néha a tükörbe sanditok,
Nem látom már olyan torznak a képet.
Oldódni látszik a megoldhatatlan
Megfogja kezem, és én az övét,
Mellettem sem hideg többé a paplan,
Csukva a szem már, úgy jön a sötét.
Testmelegével körbeölel,
S mint angyali szárnyak suhogása,
Finom ritmusban csendesül el
A párnák közt álmos szuszogása.
Övé a reggel első perce,
Mosolyától az egész ház ragyog,
S lehetek néha szomorú persze,
De magányos már sohasem vagyok.

Megtalált engem, s én megtaláltam Őt,
Aki képzeletemben már régóta él,
Az asszonyt, a barátot, a társat, a nőt,
Akihez szólhat egy ilyen naiv levél.

Most itt állok a hidegben, átfúj a szél,
A fagyott földnek feszül a talpam,
S hallgatom, ahogy sok fáradt levél,
Nyugtot remélve aláhull halkan.
A béke immár itt marad velem,
Így találtam magamnak helyet,
S így lett az ősz is a szerelem
Évszaka az elmúlás helyett.
PISTI:                    ”lÁNYKÉRŐS VERSIKE”

Valami elvette ezeknek az eszét
Feri megkérte Natinak a kezét
Petra is igennel válaszolt Patyónak
Fittyet sem hányva a sok intő szónak.
E néhány sor talán találkozik sután,
De nem véletlen kerültek így egymásután.

Nati és Feri kedves egy páros
Van köztük Szikra, s Fót  nekik a város
Néha mégis olyan, mintha lenéznének
De ezt betudom mindkettő szálfa termetének.
Csak örömünkre válhat, hogy egymásra lelnek
Reméljük a nyáron egybe is kelnek.

És addig járt végül a korsó a kútban,
Hogy nem rég tudtuk meg, a baba is útban.
Pisti:

MÚLIK AZ IDŐ
TÁGUL A TÜDŐ
CSAK ÁMULOK AZON,
HOGY ÁLL MÉG A FASZOM.
 DANI:                   átvezetés: 30 évesek lettünk 

Ádám 30

Ádám bátyám száját tátván 30 táján a-pává vált,
S szélsebesen kétszeresen szülő lett az öreg barát.
A régi komát, s öreg korát ünnepli e küldöttség,
A 30 évben közte s köztem mázsás lett a különbség.
Térde vacak, sűrű pocak, haja viszont alig.
Ha felhívom egy bájcsevejre, biztos éppen szarik.
Mint régi cimbi, belefingik bármikor a dumámba,
Elég büdös, és ha dühös a szinti megy a Dunába.
Pálinka még csúszik bőven, s literszám a nagyfröccs,
S néha még az etil-gőzből kibújik a Mraktöcs.
Az elmúlt sok év együtt pergett, s emelem a kalapom:
Skorpió, zene, páre-pörgés, szilveszterek, Balaton.
Pár éve már megyehatár sem választ el minket,
Jóidőben 10 percenként átizzad egy inget.
Világ-váltás, sírva-hányás, közössé vált dalok:
Bizonyság, hogy egyszer együtt voltunk fiatalok.
Sok-sok élmény, számos emlék, szép színes a palett’
A gonosz vezetőmanóból mára 30-as apa lett.
Csúszdák szörnye, főiskolás, kézilabda-kapus,
Ma a Májkroszoftnál húzóember, otthon meg csak ”apus”.
Klicskóék még sügérek, a szamuráj meg orosz,
A Fiesta egy örök titok, a vicces fickó gonosz.
Cinkulások, közszemérem, fellépések, szégyen,
Vőfély, lagzi, momentumok, 1 vagyunk mi négyen.
Kíváncsian várjuk, hogy a jövő mit tartogat,
Kívánunk még egy-két élményt, lehetőleg sokat.
Reméljük, a mai napon Nálad boldogabb nincs,
És nem viselt meg annyira velünk ez a HARMINC.
Ünnepeljünk máma úgy, hogy a vakok is meglássák,
Hogy mit jelent egy évtizedes, igazi barátság.
PISTI:                    ”HEKTOR”

Májusban halt meg.
Nagy volt egy óriás,
De lélekben kölyök még
Néhol még fóliás.
Idő nem sok jutott,
De úgy éljek szerettem.
Neveljék ezentúl
A csillagok helyettem.
DANI:

SZOMORÚ A HALÁL, NA HAGYJUK IS HÁTRA
TÉRJÜNK ÁT INKÁBB A SZÜLŐSZOBÁKRA
POTYOGNAK A BABÁK HAVONTA HETENTE
CSENGE ÉS ZSÓFIKA ÉS KISÖCCSÜK LEVENTE
 PISTI:

A TIÉTEKNEK IS LEHETNE MÁR NEVE
MEGVAN MÁR EGYÁLTALÁN A NEME?
 Dani:

A GYEREK A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK
DE SZERINTEM EZT NEM ÍGY GONDOLJÁK ANYÁDÉK.
egyébként lány lesz…
 Psiti : átvezetés: mikuláskodás, karácsonykodás
 videóvetítés : ”Mikulás dal” 
 Dani :                  ”KARÁCSONY DAL” 
Pisti:                    átvezetés: elérkeztünk a mai napig
DANI:                   ”SZILVESZTER 3.0”

És a végén megint pukkant a pezsgő,
Egymáshoz koccantak a poharak újra,
Ismerős érzéseket csalt elő rezgő
Hangjaival egy hamiskás gitár húrja.

Az arcokon széles mosoly villant, még én,
Az ünnep örömétől elfogódottan,
A régi-új félelmemet a végén
Megint a pálinka tüzére dobtam.

És újra csak öröm, és újra csak vigasság,
Ami megszépíti egy kicsit a képet,
Hogy szépen lassan – szomorú igazság –
Közénk is egy kis távolság lépett.

A szemekben megmaradt a régi üzenet,
Csak beléjük látni lett mostanra nehéz,
S lelkemet, mint elhagyott üzemet,
A félelem rágja meg, kártékony penész.

A félelem, hogy megváltozik minden,
És kihuny majd lassan a lelkesedés,
Bár tudom jól, hogy abban kell hinnem,
Hogy a szándék nem, csak az idő lett kevés.

Tudom, hogy nem könnyű tartani a lángot,
Főleg ha egykor oly magasra ért,
Mikor az utcasarkon váltottunk világot,
Vagy ittunk egy értelmetlen vasárnapért.

Mikor a kollégiumban mindenki
Hónapokon át alkoholgőzben élt,
És a remeg másnapot sem bánta senki,
Ha a nagyteremben a Mraktöcs zenélt.

Nem bántuk, hogy alkoholtól pusztul agyunk,
Vagy remeg a kéz a reggelinél, és nem
Szégyelltük ősmagyarrá inni magunk
A káoszba fúlt csoda-szarvas- űzésen.

Alig ért véget, már újra is kezdtük,
És elkövettünk persze egynéhány hibát:
Le sem dobták, de mi felvettük a kesztyűt,
Vagy vétlenül hergeltünk egy karaoke-bárt.

Néhány rossz gondolat is eszünkbe ötlött:
Aludtunk lábtörlőn is, hogyha kellett;
A sikló csak akkor finom, ha döglött,
Elfért az összepisált ágynemű mellett.

Bárhol kialakulhatott spontán ünnep,
Egy cinkos mindig képviselte magát,
S bár a barátok mindig békésnek tűnnek,
Nagy-néha egy pofon is csattant, nahát.

Fejemben összeáll e rengeteg emlék,
Mint mosolygós iskoláscsoport egy fotón,
Ahogy azt pár éve még személyesen tették
Egy vidám csapat tagjai az EFOTT-on.

Az év most véget ér, a pezsgő elpukkan,
S azt remélem, nem tűnik el végképp,
A sok-sok érzés még majd újra felbukkan,
Mint kezemben néha az a régi fénykép.
DANI:                   ”SZILVESZTER 2.0 DAL” 
PISTI:                    ”SZILVESZTER VERS”

Most egy nagyon vicces vers fog következni.
Ha mégsem lenne vicces elkezdünk vetkezni.
Az én vetkőzésem valszeg viccesebb lesz,
Itt-ott egy két hurka, kicsit lóg a cseplesz.

De maradjunk most abban, hogy versem is elég
Bele is kezdek hát inkább utóbb, mint elébb.
’89-et írtunk én akkor hét, te akkor hat.
Emlékszem a fogam, akkor még nem korhadt.

Első osztály, fura népek, a salgótarjáni idill.
Akkor már éppen jobb volt a német betű, mint a cirill.
Teri a néni, az osztályban főnök, mindene a magyar
Osztályképen szánkból lógott egy-két fehér agyar.

Harmincketten kezdtünk és volt egy Lukács köztünk
Nem is csoda talán, hogy néha ütköztünk.
Nem is bírta soká, másodikban elment
Búcsúzóul a pad aljára egy fikát még felkent.

Sokat énekeltünk: bicínium, kórus
Ida néni volt a karnagy, a falsom nem volt kóros.
Alt, mezzó és szoprán, szépen egymás mellett
Töri órán előkerült Danikám a melled.

És a délutánok, a nagy foci egyébként gondoltam,
Amik után általában a kórházban landoltam.
Persze fogam törött, boka ficam, lefittyedt a combom
Fekvő gipszben fekve nem segít a bon-bon.

A kedvenc történeted, asszem fehérváron,
A focipálya betonplaccán fekszem én két vállon
Csak egy rúgás gyere, nem számít a makkos
Anya!!! Mondtam sírva. A reccsenés hangos!

Aztán Zalesi, Halle, Kecskemét, Komló
Tehénszar, Sebastian, Marci és Benkó
És még több név tűn elő a messze gyerekkorból
Néhány fontosabbat kiszedtem a porból.

Az első közös szerelem, nem tudom emlékszel-e?
A Demény Réka névre megcsap-e az emlék szele.
Vagy a nyeregkápa névre káromkodsz-e cifrán
Egy furcsa név juthat eszedbe, hogy is hívták? Tigrán.

Agócs Kitti, Angyal Norbi, a sok név versre ihlet
Lovász József, Kodály Zoltán a Sándor, s a Bazsala ikrek.
Jobb ha nem bolygatom, s mélyebbre nem ások.
Mi „B”-sek toppon voltunk, nem úgy mint az „Á”-sok.

És a néptánc? Bevallhatom, néha még hiányzik.
Egy-két ütem kimaradt, s a ritmus is hibádzik,
A szünetekben Matyi feje volt néha a célpont
A gumilabda messze szitál, s tömegeket szétbont.

Braun a Miki, a lé meg szőlő, a cica naci térdig ér.
Pelyhe Dani le lett baszva, de minket a szó megdicsér.
Sportcsarnokban a táncgálák, oláhos, sárközi,
Talán Viki lesz a párom, azt már inkább nem köszi!

Elballagtunk, megsirattuk messze szólt a hárfa
A hárfatanár kócos fejét húztad volna nyársra.
És a töritanár 23. gerincsérv műtéte
Indokolt volt feléd a kérdés: melyik állatkertből jötté' te?

Nyolc év után utunk ketté, te pásztó, én tarján
a McDonaldsban találkoztunk mindennek a legalján.
Csajoztunk is emlékszel? Legalábbis szóba’
A „kéne már egy csaj” szöveget hugyoztuk a hóba.

És itt kezdődött a Mraktöcs a főtéren állva
a Fingom szövege feszültséget szült a Fürjész családba’
és a zeneiskolában mikor Dávid volt a sztár
Én még előtte menekültem volna, de te lebasztál.

Aztán jött az egyetem, kettőnk kálváriája
Tanulás helyett az ivás lett mindőnk mániája
Szarvas-űzők, róka-űzők, Efott, RC Café
Én cinkultam, te meg vittél a kollégium felé.

A szorgos munka meg is hozta érdemelt jutalmát
Megtapasztalhattam az anatómia hatalmát
úgy repültem a campusról, hogy lábam sem érte
De most már úgy gondolom, hogy mindez megérte!

Mert, ha ez nem lett volna most nem lennénk itt nálam
Béna állatorvosként kopna föl az állam.
Te meg Danyielpók még mindig azt keresnéd
Hogy legyen-e feleséged vagy legyen inkább egy kecskéd!

Hogy miért írtam-e verset, rájöttél-e már barátom
Jövőre 25 éve, hogy osztozunk a kopott kabáton.
Reméljünk megéljük, és büszkén ünnepelhetünk
Erre azt hiszem újra poharat emelhetünk.

Mindazokkal kik befértek a kabát alá e sok-sok év alatt
Ez a 25 év szerintem kurva gyorsan elszaladt.
Így lassítsunk kicsit legalább ma estére
A szilveszter bebaszva-szeretet ünnepére.

A hely kicsit szűkös, de igyátok magatok apróra
valaki vidámra valaki – például én – meg taplóra
büszke vagyok, hogy ekkora lett ez a kabát
és befér alá ennyi nagyszerű barát.

Hát igyunk magunkra, meg a jövő évre
Mindenkinek váljék egészségére!!!
DANI:                   ”SZILVESZTER 1.0 DAL” 

Garai Gábor: Akinek benső ragyogása van…

.... Akinek benső ragyogása van,
 sosem lehet végleg boldogtalan;
 akinek benső ragyogása van,
 sosem lehet végleg boldogtalan;
 akinek... -
 zakatol a monoton
 néma monológ; - didergőn hallgatom.

Garai GáborDöftek szemembe szép, szigorú fények,
 álltam reflektorok kereszttüzében,
 utamat pásztázta a holdvilág is;
 és gyűrűk mérgezett briliánsa tüzelt rám,
 és tükrök tőrei szelték át testemet;
 sugarával rám vert a templom-ablak,
 és valóságos torok-gyíklesőit
 fente nyakamra sok valódi hóhér...

S jöttek elébem hősök; mellükön a dicsőség,
 akár a habverő-üst reze, úgy tündökölt;
 és láttam kivont pengék acélkék villanását
 arany párákba burkolt zöld kupolák fölött...
 De a lét benső fénye - mégis, valami más:
 virág-szüret, szerelem-tódulás;
 egy asszony, aki holtodig tied, s még
 sosem ismerted teljesen testét;
 egy mosoly, mit elvitt az utca sodra,
 s minden emléked vissza-mosolyogja,
 egy hajnali szirom az almafán,
 mely estére felhő se lesz talán;
 egy ember, aki ráhajolt szívedre,
 pedig még árny-képét se látta benne, -

- ... Valami más, igen valami más:
 földmélyi csillag, bújdosó varázs,
 köd-liliom porzója, képtelen
 szirom-párbaj; szilaj és vértelen;
 kiolthatatlan tüzek mámora;
 szózat, mit álmod sem fejt meg soha:
 
 - Akinek benső ragyogása van,
 sosem lehet végleg boldogtalan.
 /1967/

Gyász

Mit írhatnék
Talán nem is kéne
A homlokom mögött
Sorjázó verssorok

dörömböl!

Még sírhatnék
Homályos szemem fénye
Torkokból megszökött
Sóhajtó szél forog

korbácsol!

Mély sírhant-kék
Izzón lángol a "MÉG NE!"
Hangtalan eltörött
Jövőnk még felmorog

nem enyhít!

És színvakként
Fekete tűzben égve
Hangosan felnyögött
Múltunkban mély horog

szétszakít!

Szép szavanként
Az idő lelkemre lépve
Szelíd emléked fölött
Jelenem háborog

segíts!

Titi

Okos kutya fején a kezem,
Viharos szél kap kabátomba.
Szórtan, kapkodva emlékezem,
A test még friss, de a tudat tompa.

Arcok, ízek, színek és árnyak,
Elmémben vágatlan film pereg,
Együttérzőn szinkronizálnak,
Sápadt arcú, néma emberek.

Beszív, és lassan kifúj a tüdő,
Nézem a tolongó felhőket.
Sokadszor farag belőlünk az idő,
Szigorú vonású felnőttet.

A semmi leng most köröttem,
Borzongok, amint meglegyint,
Egy emlékdarab törötten
Egy másikat kerget el megint.

A minden egy percbe besűrül,
A végtelen világnak itt a széle,
Langyos, áttetsző eső ül
A szemek égszínkék íriszére.

A semmi láthatatlan ököl,
Az asztalon szétcsap hirtelen,
Az ember jobb híján hátrahőköl,
Lecsüng a kéz, megáll az értelem.

Mit is mondhatnék? Semmit sem.
Tolmács nélkül maradtak a szavak.
A bánatot hogyan enyhítsem?
A szemek egymást tükröző tavak.

Egybetorlódik szülő és gyermek,
A bánat persze csak megalkuvás,
Békésen alvó emlékké dermed
A felhalmozott hatalmas tudás.

Némán ülnek a legtöbben, és
Kölcsönös most a cserbenhagyás,
Láncban jajdul a megdöbbenés,
Határokon át sóhajt a gyász.

A széteső világ törmelékei
Egymásra nyitnak időt és teret,
És körülfognak tört emlékei,
Mint törékeny portrét a keret.

Zakót húzunk a hófehér ingre,
Rituálékba bújik a támasz,
A sötétnek feltett kérdéseinkre
Két rövid morze-jel a válasz.

Cinkos verspárbeszéd

Pityu:    A szilveszteri vacsora ízlett-e vajon?
          Pirított takony volt olvasztott vajon
          És a virsli tudod-e mi lesz a belében.
          Szar lesz az barátom az volt az ebédem.

Dani:     És mi a pohárban pezsgőnek látszik,
          Tán a háborúban hugyozták a nácik?

Pityu:    Mit néztek buzik villogó szemekkel?
          Elhúzhattok innen kifordult belekkel.

Dani:     Bassza meg a kurva élet ez teljesen cinkos!

Pityu:    Bassza meg a lábon folyik már a híg fos.

Dani:     Én majd vigyázok rád, nincsen több féldeci.

Pityu:    Vigyázzá’ anyádra te rohadt kis geci.

Dani:     Na Pisti, most már tényleg vegyél kicsit vissza.

Pityu:    Mé’ má’ nem takar a kibaszott kulissza?

Dani:     Az anyád picsáját, mindenki téged néz!

Pityu:    Nyalják ki a seggem nincs benne lépes méz.

Dani:     Na elég te kis buzi, ezt nem tudom vállalni.

Pityu:    Pedig gyomrom tartalmát most fogom tálalni.

Dani:     Ezt a cinkos faszkódást mindig úgy utáltam.
          Mi a fasz az ott, sör?

Pityu:    Nem, nem bebrunyáltam……!