Búcsú a fegyveredtől

/legénybúcsúra/

Írta Pityerszer verse:

Dániel gondolom rájöttél magadtól,
Nagyban különbözöl a porcos  halaktól.
És arra is talán, hogy nem lesz ma színház.
De ne aggódj ez a vers majd mindent tisztáz.

Ma este nem lesz szó verselő lovakról
Más bőrt húzunk le a ritmusos szavakról
Zsófiát se féltsd, jól tudja mi a dolga
Várni fog téged, mint egy hű rabszolga.

Az utcák ma bűzlenek Fingunk szagától
Nyerges urunk azt kérjük ma mind magától
Jöjj velünk, nem merünk nélküled inni
Ha cinkulok testemet te fogod vinni.

Legénynek búcsúja, na itt van a napja
Kobó most nem jött el sem a nagyapja
De jelen van Szabi, meg Miki, meg mások
Mica is itt van, na nekem ez már sok.

Gyere kicsikém, hát nem bánod te azt meg
Ha pedig mégsem jössz, akkor meg baszd meg
De nem hinném, hogy ezzel probléma leszen
A szüzességedet ma este úgyis el veszem.

Úgy néz ki nem leszel Buzi ma magadban
Mert többen is leszünk így, meleg alakban.
Le Brutális este várja a kis testünk
Ágyadba társnak egy cigány lányt kerestünk.

Kérdezed: Pityu meg mit papol itten?
Hogy legyek ma este Cosmopolitten?
Szekrényemben maradtak kopott ruháim,
nem fogom lehányni makkos csukáim.

De gyorsan lekerül válladról e gond.
Nyugodtan kérdezd meg erről Egont.
Mostantól iszunk, ki mennyit mer
Én fél óra múlva „have a nightmare”.

Egy hónap sem múlik bekötik fejed
Melletted Zsófi, akkor már nejed,
Tőle kérdezem, elenged-e mára?
Kulcsoljuk kezünket előtte imára.

Zsófi! Danikára mind nagyon vigyázunk,
Garantálhatom, hogy jó ócskán elázunk.
S ha netán az ölébe ül egy lányka este,
És véletlenül pont meztelen a teste,

Bocsáss meg nekünk, de mi más körökben
Muslicák fulladnak a meghagyott sörökben.
Dániel próféta igyunk szilvát egyet,
S ha ez még nem elég utána meg meggyet!

Mindenki ragadjon korsót, pohárt, stampót
Kezdjük el fokozni most már a tempót.
Maradjon épségben szemek, boka, térd.
Ne kelljen rohanni Leukoplasztért.

Ma nincsen Szilveszter, de az lesz a vége,
Ha Dávid was swimming, már akkor megérte.
Itt e sok jóképű mindegyik egy veled,
Furcsán néznek majd ránk, szép kis Egyveleg.

Ez itt egy színház mi mesélünk
Már régóta készülünk, hogy ma kiherélünk
Ez itt a vége nem tom’ érted-e!
A következő kört vajon ki kérted-e?

Zsolt napra

A Zsolt egy Nemes név
Török eredetű,
Nem viselheti csak úgy
Mindenféle tetű.
Ki kell azt érdemelni,
Ha valakit így hívnak,
A Zsoltok állítólag
Kevesebbet szívnak.
Nem hívtak még Zsoltnak
De mindig is akartam,
Azért hogy így legyen
Én sokat kapartam.
De nem érdemeltem ki
Sajnos e tisztséget
Pedig elkövettem
Sok-sok őrültséget.
Lehet Zsolt vagy Zsolti
Zsutti vagy talán Zső
Bukik eme névre
Minden férfi és nő.
És majd Szilvi egyszer
Ki már most is Zsolté
Büszkén viseli majd
Azt, hogy Nemes Zsoltné.
Most így neved napján
Kívánok sok szépet,
Én e verset írtam
És Kriszti rajzolt képet!

Búcsúztató

/vőlegény "kikérés"/

Egy kis csendet kérek egy verssel készültem,
Mire megköltöttem bele is őszültem
Szabolcs kért meg erre, lévén jó barátom.
De tetteimet tovább nem is magyarázom:

Búcsúztató

Bizonyos dolgoktól sohasem búcsúzunk,
Mert belénk ivódnak örökre.
Szívünkből feléjük láthatatlan fonalat húzunk
Mely ráhurkolódik a vérkörökre!

Szemedre mégis fátylat von a pára
Ha a távolból megfeszül egy-egy fonál
És mosollyal gondolsz a messzi apára
És már előre érzed, ha telefonál!

Vagy illatát érzed a nyári szélben
Édesanyád hideg szilva levesének,
És meleg szeretet fakad a télben
Ha emléke zeng egy régmúlt esti mesének.

És emlékeidben hangos a ház
Ha bátyáddal néha-néha összekaptok
S ha kitör a csillapíthatatlan foci-láz
A nappaliban is a labda pattog.

Sokat látott e békés családi fészek
Mikor fejeden még dús göndör a szőke,
Mikor az első lépések sokasága félszeg!
És nagy hegynek tűnik a kicsiny ülőke!

És látta szüleid aggódó arcát
Mikor minden kamasz vakmerő
És nagy összeggel tetted meg a vergődő Barcát,
Mert szerinted az tuti nyerő.

S az egyetemi évek sűrű szövedéke
Mikor félve figyelte Fickó és Cézár,
Ahogy az állatorvosi ifjú növendéke
A kertben egy szikével sétál.

S még milliónyi gyönyörű emlék
És a Boldizsár család mögötte
S gondolatodban kedves vendég
Ki lelked Tiszasashoz kötötte.

Ki oly büszke Rád, a nagymamád
A zabolátlan, zúgó Tisza mentén
Ki távolról is szeret és imád
És átmosolyog az idők kósza csendjén.

Édesanyád, édesapád, s a testvéred
Most mind itt állnak előtted
Köszönd meg nekik, hogy céljaid eléred
S hogy varázsoltak gyermekből egy csodás felnőttet.

Köszöntsd édesapád, ki példaképed lehet
Tisztesség és emberség terén
Kiről a te fiad is majd méltán példát vehet
Mert becsületes és szerény!

Köszöntsd édesanyád, aki annyira szeret,
Hogy nem is találtam rá szavakat
Tőle örökölted a lelkiismereted
És tőle a kitartó vasakarat.

És köszöntsd egyúttal az édes testvéred
Ki még most is rád féltőn vigyáz
Ha szükséged van rá, bármikor eléred,
S ha teheti, a bajból kiráz!

És hálásan köszönjük mind, akik itt vagyunk,
Hogy kaptunk egy barátot, egy nemes lelkű embert
Kit magára most már soha sem hagyunk
S együtt legyőzzük akár a háborgó tengert.

Az élet rendje az, hogy a fonalak lazulnak
És mások feszülnek a régiek helyében.
A sorrendek lassacskán átalakulnak
S a nagyszülők gyeplője az unokák kezében.

A férfiszív kusza gubancos köteléke
A nő lelkébe kell, legyen kipányvázva
Hogy együtt lazuljon - feszüljön
Mátkához a legény és legényhez a mátka.