Keserű vagyok, mint az epém,
és édes, mint a térdkalácsom.
Krémes vagyok, mint az agyvelőm
és kemény, mint a fogzománcom.
Száraz vagyok, mint a tenyerem,
és nedves, mint az orrom, ha hideg.
Egyszerű vagyok, mint egy tüsszentés,
és bonyolult vagyok, mint az ideg.
Tiszta vagyok, mint a szemgolyóm,
és mocskos, mint a talpam nyáron.
Kettő vagyok, mint a kezeim,
és vagyok, mint a kívánságom három.
Gonosz vagyok, mint a tekintetem,
és kedves, mint mosoly a szám szegletében.
Szelíd vagyok, mint a fülcimpám,
és félelmetes, mint csomó a herémben.
Illatos vagyok, mint lefekvés előtt,
és orrfacsaró egy munkás nap végén.
Szomorú vagyok, ha egyedül ébredek,
és boldog, ha csók olvad szét ajkaim szélén.
Kevés vagyok, mikor többnek kéne lennem,
és sok, mikor a kevés is elég.
Egész vagyok, ha kiegészítesz,
s csak rész vagyok, ha elveszed lelked felét.
Szép vagyok mindig, ha anyám szemével,
és rútul bámul vissza a torz tükör.
Tökéletlen vagyok, ha túl sokat vársz el,
de néha tökéletes, mint a kör.
Zsivány vagyok, ha engedi a játék,
és komoly vagyok, mikor nincs kegyelem.
Pontos vagyok, ha nem látom az órát,
de kések, ha a mutatót figyelem.
Durva vagyok, mint sokszor, ha részegen
gyöngéd vagyok, mint mikor csak ketten.
Vidáman nézek a visszfényre a tóban,
és néha verset írok csüggedten.
Időtlen időkig sorolhatnám,
de végül úgyis te döntesz melyik vagyok.
Döntésedhez, ha akarod
egy életnyi időt hagyok.
