admin bejegyzései

Mikulás

Közzétéve Szerző:
Válasz




Hull a hó, és füstöl már a kémény,
Meleg fénynél ránk talál egy élmény.
Ez most egy szép, hófödte ünnep,
A cigányok is fehérebbnek tűnnek.

Hátamra veszem a puttonyom,
De túl nehéz, ráadásul kurvára nyom.
Körbenézek, a hátamon már nincs zsák,
Alszanak a rablók és a nindzsák.

Minden békés, pislognak a csillagok,
Hazafelé egy dalt dúdolva ballagok:

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.

Zúzmarától fehérek a dombok,
Csengettyűszót susognak a lombok.
Egymás seggét nyalják a szarvasok,
Nem nézek oda, inkább csak olvasok.

Az ablakon egy kis fikát kenek szét,
A téli hidegben odafagy, nagyon szép!
Az ajándékokat én is oda’dtam,
Ne lepődj meg, ha szar van a csomagban!

Ez nem véletlen, tényleg neked szántam,
Jól fog mutatni télen majd a szádban!

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.

Levelet írtunk a Mikulásnak tegnap,
Rövid lett, de nem baj, mert csak egy lapp.
Van zsákjában mindenféle jóból,
Szreppants egyet a citromsárga hóból!

Miért ilyen rossz ez a dal, nem értem,
A Mikulástól, jobb rímeket kértem!

Egy fénycsík száll el fölöttem az égen,
Minden úgy lesz megint, ahogy régen.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékokkal tömve a bakancs.
Ablakomban kopogtat egy agancs,
Ajándékok, mogyoró meg narancs.
Ablakomban kopogtat egy vombat,
Most vasárnap van, tegnap volt szombat.
Ablakomban kopogtat egy strucc,
Ülj a számra, amikor csak tudsz.
Az ablakomban a Mikulás kopogtat,
Kaptok egy dalt, jó kopottat!

Píti-Patyoo születésnap

Közzétéve Szerző:
Válasz


Patyoo kilépett az esőre,
De nem is vette észre elsőre,
Hogy milyen vizes lett minden odakint,
Píti az ablak alatt áll, s odaint.

Gyere Tamás, mutatok valamit,
S odahívta a lábnyomait.
Ahogy idefelé a sárban szaladt,
A redőny mögé bújt ablakok alatt.

Tamás csak a vállát vonta erre:
Píti e nyomok nem vezetnek semerre.
Gyere fel inkább, igyunk meg egy sört,
Ha az öregedés már így ránk tört.

Kezükbe egy üveg tömény tévedt,
És megitták mind a 27 évet.
Píti sötétedésig maradt,
Míg ki nem tágultak a szembogarak.

Píti szólt : induljunk barátom!
Bár menni már nem tudunk, belátom.
De a nap még nem érhet így véget,
A hátamon is magammal viszlek téged.

Kiléptek hát az esőre ketten,
Egy-egy tömény évvel öregebben.
De emlékeik cikk-cakkban haladtak,
Vagy a pohár fenekén maradtak.

Itt vannak hát Píti és Patyoo,
Nagyon boldog Születésnapo’!
Itt vannak hát Píti és Patyoo,
Nagyon boldog Születésnapo’!

Gyere Tamás, mutatok valamit!
Vedd fel most a szemüvegeid!
Mert különben nem látod te azt,
Hogy amit a szádba rakok, az egy fasz.

Gyere Píti, láss te is csodát!
A seggedből csinálok most pinát.
Ugye jó ez az új tapasztalat,
Patyoo bocs, hogy szájbabasztalak.

Kiléptek hát ketten az utcára,
És ráokádtak egymás cuccára.
Ordítva hánytak minden utcasarkon,
Kértem Istent, hogy basszák őket tarkón.

Mégis eljutottak idáig,
Közben születtek kis gidáik.
Ha tudtam volna, hozatok papot,
Nagyon boldog születésnapot!

Ha tudtam volna, hozatok papot,
Nagyon boldog születésnapot!

Dávid-Eszter esküvő

Közzétéve Szerző:
Válasz

Asztalhoz ültem, hogy megírjak nektek egy verset,
De hiába kerestem, nem találtam hozzá szavakat.
Kutattam versekben, levélben, elcsípett mondatokban,
Benéztem szemekbe, szőnyegek alá is, hátha ott van,

S mikor már azt hittem kudarcom meg kell hogy valljam,
Az utcáról fülembe szivárgott egy csöndes dallam.

S tudtam, hogy rólatok nem szólhatok pusztán szókkal,
Kevés is lenne az hozzá, mint vaknak a jelbeszéd.
Dúdolni kezdtem, és összeállt bennem két szólam
Hangjegyekből, melyek itt hevertek végig szerteszét.

S most összefogja őket, mint gomb a kabátot,
A harmónia, mit nap mint nap köztetek látok.

S nem gondolkodom már szavakban, s mondatokban.
Összecsengő hangnemek lesznek üres szavaimból.
A megvadult hangszer is megpihen a gitártokban,
S így fonódik össze a D-dúr és az E-moll.

Egymásra rímelő arcvonások.
Feloldódó, édes disszonánsok.

Úgy kövessék egymást a békés, boldog hónapok,
Mint táncoló, évődő, egymásra épülő szólamok.
És úgy adjon értelmet egymásnak ez a két élet,
Mint Erőtlen szólóhangszernek az akkordkíséret.

Beszédes mosoly szerelmes szemetekben.
A violinkulcs ott van a kezetekben.

Legénybúcsú

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ha a lány a legényé lett,
Véget ér a legényélet.
Hiába már minden ima,
Bezáródik minden pina.

Egy a bugyi, egy az asszony,
Engeded, hogy megrohasszon.
És majd örök téma lesz a
Körbepisált WC deszka.

Mindegy már nektek, fiúk!
Bontatlan kotonnal tele a fiók.
Mindegy már nektek, srácok!
Gyűlnek a zacskón a ráncok.

Most még egy utolsó buli,
Mulatunk, mint negyven buzi.
Megbasznátok minden picsát,
Kosnás a paplanba pisált.

Furcsán néznek az emberek,
Miki félszemmel hempereg,
Kobó térde eltörött,
A szar minden WC-t eltömött.

Mindenki olyan, mint a szar.
De ez már senkit nem zavar.
Szedjük ki a atyánkból a fost,
Reméljük, hogy hazamentek most!

Rátok száll egy szörnyű átok,
Ha az igent kimondjátok.
És majd azt is meg kell szokni,
Magatokat kell leszopni.

Az asszony hasa nagyon kerek,
Benne figyel három gyerek.
Tán még örülnél is annak,
De nem tudod, hogy kitől vannak.

Mindegy már nektek, legények!
Vége van a vadászidénynek.
Mindegy már nektek, barátok!
Arátok nem gondol ma rátok.
Mindegy már nektek, barátok!
Arátok nem gondol ma rátok.

Ádám eljegyzés

Közzétéve Szerző:
Válasz

Hideg a sör, itt vagyunk,
Már megint ez a helyzet.
Egy új dal volt, egy új remény,
Aztán végül ez lett.

Összegyűlt a mennyiség,
Felpezsdült az élet.
Vörös a bor, s mint annyiszor,
Részegen zenélek.

Még gyerek vagyok, de belátom,
Van egy felnőtt barátom,
Diploma, állás, nohiszen,
Attól még ő Nokiszem.

Ám az élet csak párban szép,
Ádám nem is buzsi,
Jó bizonyság erre az,
Hogy ott van neki Zsuzsi.

Ünnepeljük őket itt,
Hisz már jegyben járnak.
Jöhet majd a kézfogó,
S a csillagos ég határnak.

Még gyerek vagyok, de belátom,
Van egy felnőtt barátom,
Gyűrű, nő és gyerekek,
Együtt örülünk veletek.

Le Brutal

Közzétéve Szerző:
Válasz


A kezedet levágom egy kibaszott hosszú fűrésszel,
Nem fogod megérteni, nem fogod felfogni ésszel,
Hogy milyen érzés lesz, amikor vasvillával a hasadba szúrok,
Mert olyan forró lesz a gatyádon a vér, mint a szurok.
A lüktető ánuszodon keresztül a beleidet majd kihúzom,
S egy higanyos baseball ütővel a járomcsontodat kettézúzom.
Csak akkor fogsz rádöbbeni, hogy ez a stílus nem barokk,
Mikor nagy, ballisztikus ívben a szemhéjadra szarok.
És ha akarod, akár a nyakad köré is tekerhetem a gerincedet,
És egy szájbabaszott dugóhúzóval ejtek a televert testeden sebet.
Ha már véres a nyálad, és eltört a vállad, jégcsapot szúrok a szádba,
Ezer fokon edzett acél sínpárt dugok fel a picsádba.
S ha még ez sem elég, a tested elég, jöhet a benzines kanna,
Rád borítok vagy száz kiló vasat, de legyen inkább egy tonna.
És majd ezt a kibaszott tested kibaszom a kibaszott szeméttelepre,
Hogy az egész kibaszott várost elárassza a kibaszott lepra.

Szilveszter 2

Közzétéve Szerző:
Válasz

Kevert az asztalon,
Megittam vagy másfél mázsát,
Leverten azt tolom,
Idehánytam egy furcsa kását.
Húgyfolt a combomon. Furcsán néznek rám a srácok.
Cinkos énem előbukkant,
Seggemből a szar kikukkant.

Véres a két szemem,
Hallok valami furcsa hangot.
Csak alig észlelem,
Gyomrom már régóta pangott.
Okádni volna jó, a bensőm szénné éget.
Olyan, mint egy izzó katlan,
Szájszagom leírhatatlan.

A belem émelyeg,
Táncba hív egy belső kényszer,
Lábam csak tévelyeg,
El is zavartak mind a kétszer,
De föl nem adhatom, és újra visszatérek,
Áll a faszom, mint egy oszlop,
Halálom után sem foszlok.

Kevert az asztalon,
Üresen kong minden korsó.
Pistit vigasztalom,
Olyan, mint a falra hányt borsó.
Szilveszter éjszaka, örülök, hogy elvállaltuk.
Semmi sem az, aminek látszik
Lifi és Joye a Mraktöccsel játszik.

Szánom az életem,
Megint egyedül ébredtem fel,
Rajtam a két kezem,
A gatyámban fél deci tejfel.
Vár rám egy remeg nap, a tegnap este teljes káosz.
Nem tudom, hogy merre járok,
Boldog Új Évet Kívánok!

Pezsgő az asztalon,
Most még nem kívánom,
De megtapasztalom,
Aztán majd jól kihányom.
Utolsó éjszaka, koccintsunk most együtt erre!
Nem tudom, hogy merre járok,
Boldog Új Évet Kívánok!

EFOTT

Közzétéve Szerző:
Válasz



A peronon állva még minden ki szalad,
Az idő velem megáll.
Csuklómon piszkos, megfáradt szalag,
Egy hétre szóló medál.

Rajtam kívül csak néhányan állnak itt,
Hiába tartoztunk egy pár napig
Valahová, ahol mások is akartak
Hányni a sörtől és örülni a partnak.

A széplány a koncertre kisfröccsöt vesz
És márciusra talán már kürtős is lesz,
Zenére, lassan hömpölyög a tömeg,
Nézem a korsóm a sör hogy tölti meg.

És várunk valami csodára, hátha
A hátizsákos lányokat látva,
Érezhetjük még pár percen át,
A végig élt napok hangulatát.

Cosmopolitan

Közzétéve Szerző:
Válasz



Már a nap is lemenőben,
Benne vagyok épp egy nőben
Talán.
Már nem is értem, miért kértem,
Hogy feküdjön az ágyba most
Alám.

Nem érzem magam túl erősnek,
A szoba sem tűnik ismerősnek
Már.
S máris előttem térdepel,
De még a számát se kértem el,
Milyen kár.

Lassan sötétedik az emlék,
Oh, bárcsak józanabb lennék!
Nincsen neve, hol van az arca?
Remélem, hogy ő is akarta.

Reggel, amikor felkelek,
És a hányásom szétpereg,
Hagyom.
Magamra húzom a ruhámat,
Büdösnek érzem a pofámat
Nagyon.

Nem hagyok üzenetet sem,
Nyitom az ajtót megreccsen
Kicsit.
Lehet, hogy ez így nem helyes,
De nem is tudom, hogy mit kerestem
Itt.

Megszokott másnapos kábulat,
Ismerős ez a hangulat.
Elgázol egy tehervagon,
Még jó, hogy elhintettem a magom.

Széttrancsíroz a sok kerék,
Lábak, karok és herék
Szabadon.
Nem hasonlítok magamra,
Felvágott ezer darabra
A vagon.

Régi csibészek nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.
Régi csibészek nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább mennek.

Szilveszter

Közzétéve Szerző:
Válasz



Az utolsó perceket töltsük együtt el!
Már megint egy kibaszott jeles nap gyütt el.
Sajnos virsli az abrakom,
Darabos hányás az ablakon,
Szép ez a nap, Érezd jól magad!

Durrog a petárda odakint a hóban,
Letépi a kezedet, de én azt mondom, jól van.
Pukkan a pezsgő, fröccsen a hab,
A WC mellett egy szardarab,
Itt van velünk Rambo, most jött ki a valagambó’.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Még ittam volna, de nem maradt több sör,
Ígérem, ma este nem játszunk többször.
Hogy kerül a falra a lábnyomom?
Hát úgy kerül oda, hogy rányomom.
Rezeg a sok könyök, szakadnak a függönyök.

Csillagos az este és mindenki szép,
Dühöng a hangfal, táncol már a nép.
Ádika sápadtan bandukol,
Orrában egy nagy tubus technokol.
Pályája körkörös, arca már vérvörös.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Ez az évnek az utolsó napja,
Ezt a rossz dalt, most mindenki kapja.
Ne legyen már zavargás köztetek,
Felejtsétek el, ha összevesztetek.
Amíg nincs holnap, nekünk nem parancsolnak.

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Koccan a pezsgőspohár,
Gyere, táncolj már!

Éjfélkor együtt a csapat,
Durran a pezsgő és játszanak,
Táncol a pezsgőspohár,
Gyere, koccints már!